Néha nagyon kegyetlen sorsokkal találkozom: interjú dr. Makó Klaudiával

September 19, 2017

Válás, gyermekelhelyezés, vagyonmegosztás – nem feltétlenül kellemes témák. Egy jó ügyvéd azonban segíthet abban, hogy megoldást találjunk az ilyen helyzetekben is. Dr. Makó Klaudia, az Egyszülős Alapítvány szakértője, aki az alapítvány jogi tanácsadás rovatában a beérkező kérdésekre is válaszol. Interjúnkban nemcsak arról beszél, hogyan birkózik meg a lelki nehézségekkel, hanem arra is ad tanácsokat, mire figyeljünk, ha úgy alakul, hogy ügyvédet kell keresnünk.

 

 Dr. Makó Klaudia szerint nem könnyű függetlenítenie magát az ügyeitől. Fotó: Makó Klaudia

 

Kevesen mondhatják el azt magukról, hogy tudatosan készültek az ügyvédi pályára, te viszont már a középiskola alatt tudtad, hogy ügyvéd akarsz lenni. Ennyire biztos voltál a dolgodban?

 

Érdekes módon igen, pedig első generációs értelmiségi vagyok. A családunkban hatan vagyunk testvérek, de csak a húgom és én vagyunk diplomásak. Még középiskolában találkoztam egyszer egy ügyvédjelölttel, aki sokat mesélt a szakmájáról, és azonnal megfogott. Onnantól kezdve tudtam, hogy ügyvéd akarok lenni, nem is felvételiztem máshova, csak jogi karra.

 

Az Egyszülős Magazin ügyvédjeként családjogi ügyekkel foglalkozol. Hamar kialakult a szakmai érdeklődési köröd?

 

Igazából még mindig nem gondolom úgy, hogy kialakult volna. Az egyetem első két évében a jogelmélet, utána pedig a büntetőjog érdekelt, aztán mégis joggyakornok lettem egy nagy cégnél. Csalódásnak éltem meg, amikor kiderült, hogy nem hosszabbítják meg a programot. Innen egy ügyvédi irodába mentem, ahol élveztem a munkát, de nem voltak peres ügyeim. A kislányom születése után ezért végül úgy döntöttem, hogy nem megyek vissza.

 

Nem volt elég a kihívás?

 

Az biztos, hogy amikor megkeresett egy másik iroda, az első napomon még elvittem a kislányomat a bölcsődébe, majd a kezembe nyomtak egy aktát, és közölték, hogy tíz perc múlva legyek a bíróságon. Rengeteg tárgyalásra jártam, nagyon sokat tanultam és óriási tapasztalatot szereztem náluk, ami a szakvizsgánál is sokat segített. Mégis, amikor kaptam egy alapítványtól egy ajánlatot, akik állandó ügyvédet kerestek és még iroda is járt vele, úgy döntöttem, elvállalom. Sajnos későn jöttem rá, hogy nem tudtam azokkal az ügyekkel azonosulni. Nagyon rossz időszak volt, amikor kiszálltam, teljesen mínuszból kellett újrakezdenem.

 

Több éves munkaviszony után hogyan lehet ezt megtenni?

 

Mindent elvállaltam, és újra felépítettem magam. Nem mondom, hogy könnyű volt, de szerencsére sikerült. Most már azt is megtehetem, hogy kicsit szelektálok az ügyek között, de a családjogot továbbra is nagyon szeretem, mert rendkívül komplex terület, nem engedi az embert ellustulni.

 

Anyaként nem nehéz válásokkal, gyermekelhelyezésekkel foglalkozni?

 

Talán most már tudom magam függetleníteni, de az első ügyeimnél még volt, hogy sírtam otthon. Most is sokat gondolkodom és rágódok rajtuk, ez nem múlt el. Egyébként több ügyfelemmel is baráti viszonyban maradtam, de ebből sosem volt probléma.

 

Mennyire tudja átérezni egy ügyvéd azt, amin az ügyfele keresztülmegy?

 

Mindenkinek más az élethelyzete, de az én hozzáállásomon például sokat változtatott, hogy a saját magánéletemben is volt egy családjogi per, amiről azt gondoltam, hogy majd megoldom egyedül. Ehhez képest érzelmileg annyira megterhelt, hogy végül ügyvédet kellett fogadnom, mert a személyes érintettség miatt nem láttam tisztán. Általánosságban is azt mondom, hogy az ügyvéd külső szemlélőként nagyon sokat tud segíteni, elég csak arra gondolni, egy válóperben milyen sokan próbálják a gyereket eszköznek használni. Ilyenkor talán könnyebb az én tanácsaimat elfogadni.

 

Egy válóperben nagyon sok minden múlik a bírón, nekik viszont tényleg pártatlannak kell lenniük.

 

Ez valóban így van, a tapasztalataim szerint a bírókkal inkább az a probléma, hogy nincsenek mindig felkészülve a családjogi ügyekre. Az én válóperemet például egy cégbíró tárgyalta. Ilyenkor gyakori, hogy minél előbb megpróbálják megállapodásra bírni a feleket, akik akkor is engedelmeskednek, ha az esetleg hátrányos nekik. Én azt szoktam mondani az ügyfeleimnek, hogy ha kell, inkább el kell menni a végsőkig, még akkor is, ha évekbe telik egy ítélet. De ehhez persze nagy kitartás kell.

 

Mit javasolsz annak, aki éppen ügyvédet keres? Mi alapján válasszon?

 

Semmiképpen nem egyszerű a feladat, hiszen az ügyvéd bizalmi állás, és sokszor csak útközben derül ki, hogy szimpatikus-e. Hozzám sokan jönnek úgy, hogy nem elégedettek az előző jogi képviselőjükkel, és én is mindenkinek azt javaslom, hogy nyugodtan váltson, ha szükségét érzi. Egyébként a legnagyobb hiba szerintem egy ügyvéd esetében az, ha nem elérhető. Olyan persze előfordul, hogy éppen tárgyaláson van, de ha vissza se hív, akkor lehet gyanakodni, hogy nem ő az igazi.

 

Hogyan tudod meghúzni a határokat a szakma és a segítségnyújtás között?

 

Néha nagyon kegyetlen sorsokkal találkozom, amiket nem igazán lehet megszokni. Viszont nem eshetünk abba a hibába, hogy messiásnak gondoljuk magunkat. Nem vagyok pszichológus, sem szociális munkás, én jogi tanácsokat adok. Ebből persze sok lelki nehézségem volt, éppen ezért nem vállaltam büntetőügyeket korábban. A jog is csak egy olyan szakma, mint a többi, tudni kell, hogy hol vannak azok a bizonyos határok. Családi döntéseket sajnos senki helyett nem hozhatok.

 

 

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload