Férfiak! Ne címkézzetek fel, csak mert egyedülálló anya vagyok

July 31, 2017

 

 

Pocaklakó kora óta egyedül nevelem a 3 éves lányom. Mert választottam, mert hoztam egy döntést, aminek azóta is viselem a felelősségét és a következményeit minden jó, és minden rossz periódusával együtt. Abból a „modern” anyatípusból származom, aki ha gyerek nélkül van, nem mondják meg róla, hogy egy babóhoz kelt éjjelente, aki a fülesmackót napi 100x elénekli, aki egy fésűvel imitálva annyiszor szórakoztatja a gyereket a fürdőszoba képzeletbeli színpadán, ahányszor csak kéri a kicsi.

 

Csak egy szingli nőt látnak, aki céltudatosan megy előre. Szokták mondani a titokzatos, aki megannyi férfi vágya, és akihez még ennél is többen nem mernek közeledni.

 

 Illusztráció: Jon Flobrant/Unsplash


Aztán ennek a nőnek - miközben az üzleti tárgyalása előtt a táskájában keresgél - a kezébe akad valami… Magabiztos megjelenés, üzleties öltözék, magassarkú. Minden klappolna, de figyelve őt valami hirtelen megváltozik. Az arca. Kezébe kerül egy pink cumi a táska mélyéről, amit elrévedve figyel, eddig ismeretlen mosollyal, és arckifejezéssel. Ő bizony Anya.

 

Hány nő közlekedik „Figyelem! 1-2-3 gyerekem – van” táblával nyakában? Én még egyet sem láttam. Mégis mintha a gyereküket egyedül nevelő nőktől ezt várná el a világ, de főleg a férfiak. Abban a pillanatban, hogy ez kiderül, címkét tesznek ránk, és mintha innentől kezdve kötelező lenne mínuszokkal indulnunk a párválasztás alapból sem egyszerű útján a gyermektelen szingli nőkkel szemben.

 

Olyan gondolati mókuskerékben tekeregsz egyedülálló anyaként, vagy egy olyan férfiként, aki egy ilyen nővel szeretne ismerkedni, amiből önmaguktól csak nagyon kevesen képesek kilépni. A kereket most megállítom. Fújd ki magad, csendesedj el egy kicsit, és figyelj rám.

 

A keresztutat én is végigjártam. Voltam nagyon magányos, de nagyon boldog pár nélkül is. Még amolyan határozatlan döntés félét is hoztam, hogy jól elleszünk mi kettecskén a gyerekkel, egy férfi csak bezavarna a remekül kitalált mindennapjainkba, nem kell. Aztán éreztem magam megint nagyon egyedül, mert eredendően hiányzott a társam, ami valahol mindenkinek hiányzik. Rengeteg belső munka van a mögött, hogy olyan összefüggéseket észrevettem, felismertem, amit a zajos gondolataim, érzelmeim, a társadalmi sztereotípiák nem hagytak meglátni, meghallani.

 

Mindjárt az elején nem árt tisztázni pár dolgot, ami a kívülállóknak közel sem evidens. Sokan tévesen feltételezik azt, hogy egy egyedülálló anya, görcsösen apát keres a gyerekének. Nem. Nem keres apát, hiszen apja minden gyereknek van. Jobb, rosszabb, de van. Bizony, jobb vagy rosszabb, mert álszentség lenne azt mondani, hogy bennünk, nőkben nincs egy jó, és egy rossz apakép. De még ha tragédia miatt is nevelődnek csonka családban a gyerekek, akkor is van apjuk. Egy egészséges nő társat keres magának, és egy olyan barátot, szövetségest a gyerekének, akivel megoszthatják a mindennapok örömeit, de terheit is. Hallottunk már olyat a történelemben, hogy egy nevelőszülő jobban szerette a csemetét, mint az „igazi” biológiai szülője, de nincsenek illúzióink. Nincsenek túlzó elvárásaink, felesleges ettől félni és elmenekülni tán még azelőtt, hogy valaki esélyt adna egy olyan kisembernek, aki a tiszteleten, és a minőségi figyelmen kívül nem vár el az égvilágon semmit.

 

 „Engem zavar a gyerek, engem nem zavar a gyerek, én még nem tudom, mit kezdjek ezzel a helyzettel, de szeretnélek téged megismerni, mert érdekelsz, kérlek, hagyj időt, hogy letisztuljanak az érzéseim”. Ez mind rendben van. Ami viszont nagyon nincs rendben, ha egy férfi egyáltalán nem kommunikál erről, és úgy tesz mintha csak két ember létezne a történetben, ami ugye nem így van. Mintha a nő szívének egy igen nagy része nem érdekelné.

 

Hiba. Két piros vonallal aláhúzott, súlyos hiba. A nő egy idő után – nagyon rövid idő után - nem fogja komolyan venni ennek a fajta embernek a közeledését. Pontosabban az sem fogja érdekelni, közeledik-e egyáltalán, mert nem tervez vele. Még ha ágyba is bújnak, mert az érzékeit sikerült felpiszkálni, úgy fog eltűnni a férfi életéből, hogy soha többé nem tudja visszakönyörögni. Egy címkézett nőről beszélünk a történetben, egy egyedülálló anyáról, akinek meg kellett megteremtenie a gyermeke és önmaga érzelmi biztonságát. Nem fogja hagyni, hogy elbizonytalanító viselkedéssel ebbe bármilyen hím is belerondítson.

 

Egyértelmű kommunikáció szavakban és tettekben! Ha ez nincs meg, akkor fel is út le is út Uraim. Nem kell ígérgetni, hogy milyen szuper lesz pillangókat kergetni a rózsaszín égbolt alatt hármasban, négyesben. Csak őszintének lenni, a „játék” ilyen egyszerű.

 

Alapvetően háromfajta férfi létezik. Aki tartva az okos tempót ismerkedik veled, de emellett óvatosan, lassan terelgeti a gyereked is a gondolataiba, az életébe, mert van annyira intelligens, hogy felfogja, ő is hozzád tartozik, mint bármelyik levegővételed. Fehérholló. Aztán van az, aki rajong érted, a gyerekedről még csak egy képet látott, de furcsa mód már érte is rajong, mert ezzel akarja elérni azt, hogy együtt legyetek. Kezdetben nem különösebben érdekli a porontyod, ne dőlj be neki. Vészcsengő, defekt, menekülj! Ez nem a valóság. Lehet, hogy elsőre imponál, de ő talán még a „legtipikusabb” esetnél is kártékonyabb. Szürkeholló.

 

És itt jön a képbe a fekete. A leggyakoribb mindenképpen az a fajta férfi, aki tekeri azt a bizonyos gondolati kereket, amiről az elején említést tettem. Óráról-órára, napról-napra a félelmei miatt győzködi magát. Billeg ide-oda, és a végén egy képletes büdös nagy pofon kell neki, hogy észhez térjen. A pasik olyan borzalmasan egyszerűen működnek, de ezt mégis képesek annyira túlbonyolítani, túlparázni, hogy már saját magukat nem értik.

 

„Az anyja kellene, de egy gyerek nehéz! Egy gyerek? Felelősség. Minden megváltozik. Talán nem is lenne olyan rossz. De nincs annyi kettesben töltött randi, esetleg haverozás, buli. Van helyette pisis pelenka, hányás, hiszti, kötött idő. Kell ez nekem? De az anyja tetszik. Lenne egy gyerekem. Minden megváltozna! Meg amúgy is, más gyerekét neveljem? Kész vagyok én erre? Nem vagyok.

 

Ha nem fáradtál el teljesen ebbe a sok igen tipikus és klasszikus, ámbár valahol jogos gondolatba, nézz körül, és kezdj el olvasni egy olyan táblát, amit alapból nagyon kevesen fedeznek fel, de én most az orrod elé dugom. Egyfelől valóban nehezebb egy készen kapott kis családhoz csatlakozni, másrészt viszont olyan könnyű életed lesz mellettük, ha hajlandó vagy tenni a kezdeti nehézségek ellen, amit te még csak nem is sejtesz. Mert a történetben bizony még mindig ott van a címkézett nő, a nő, aki jelenleg két ember helyett visel minden terhet nap-nap után, mind fizikálisan, lelkileg, mentálisan, és szellemileg is. Szerinted mennyire erős és türelmes egy ilyen nő? Annyira, hogy sokkal jobban tudna küzdeni érted, értetek, egy család egységért, mint te azt valaha is remélnéd.

 

Az egyedülálló anyáknak van egy borzalmas tévképzetük, ami nekem is megvolt egy időben, ettől pedig totálisan befeszült és frusztrált voltam. Csak legyen valaki, aki majd elfogad gyerekkel együtt, nem baj, ha én nem leszek szerelmes. Nem szeretem annyira, a szex is unalmas lesz, valahogy majd csak leéljük az életünket, a gyerekem szeresse az a lényeg. Ismerős?

 

Nem tudom mikor, vagy minek a hatására jött el az a kattanás, amikor rájöttem, hogy ezek nem normális gondolatok, és nem normális hozzáállás, hiszen én nem ezt akarom, nem akarok egy szeretetszajha lenni. Akarok szerelmet, akarok szeretetet, akarok szenvedélyt, akarok IGAZI családot, mint mindenki más! Akarok nő maradni, akarom, hogy egy férfi a világot kiszedje a négy sarkából értünk! Azért, mert gyerekem van, ez nekem ne járna? Vagy neked? Dehogynem! Sőt! Milyen őrült gondolat az, hogy „kuncsorogni” kellene bármelyik pasinak is, hogy elfogadjon benneteket? Nem teszel le eleget az asztalra minden egyes nap, hogy láthassa milyen értékes, erős, és kivételes ember vagy?

Ha egy férfi nem fogja fel azt, hogy az anya-gyermek szövetség milyen erős „prémium csapat”, akkor nem kell, hogy az életetek része legyen, mert nem elég intelligens vagy érett, bár mennyire is tetszik neked. A világ egészséges törvénye az, ha valaki egy ilyen csapathoz szeretne csatlakozni, akkor nem Ő dönt. A labda nem nála pattog, hanem a csapat többi tagjánál, hogy „befogadják e”.

 

Ha a címkézett nő hagyja, hogy egy férfi gondolkozzon rajtuk, az már régen rossz, mert egész életében kiszolgáltatott lesz, maximum csak egy biztonsági pályát kap. Nem férfit, csak egy olyan játékost, aki tekeri vele ész nélkül a kereket, de így nem tud igazán boldog lenni senki, csak beletörődni az életébe. Nem hinném, hogy bárki is ezt akarja, de az életed, a gondolataid, a cselekedeteid változását nem ez a firka fogja elhozni. Kizárólag te magad!

 

Szerzőnk, Tóth Zsuzsa blogját itt találod.

 

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload