Öt megkésett egyszülős fogadalmam 2018-ra, amit vagy betartok, vagy nem

January 14, 2018

Mielőtt bárki megkérdezné, miért most írok az új évről, egy dolgot leszögezek. Tudom, hogy már két hét eltelt, amikor éjfélkor kétségbeesetten próbáltam leszedni a beragadt dugót az almás kölyökpezsgőről, mellettem egy ordító kilencévessel, aki nem értette, miért öt perccel később koccintunk. A kisebbik persze akkor már a szőnyegen elterülve aludt a nappali közepén. A barátnőim megértőek voltak, hiszen mégiscsak ez volt az első szilveszteremen egyedülálló anyukaként, de amikor hajlani egykor hullafáradtan bedőltem az ágyba, megfogadtam: jövőre mindent máshogy csinálok.

 

 Illusztráció: Michael Sleeper/Unsplash

 

A fogadalmak persze egy egyszülős anyuka esetében kicsit máshogy néznek ki, mint egyetem alatt, amikor azt firkáltam a jegyzetfüzetembe, hogy idén többet járok edzeni és nem lógom el az unalmas előadásokat. Kezdjük azzal, hogy két hete időm sem volt arra, hogy egyáltalán nekiálljak listát fabrikálni. Nem véletlenül ülök most a számítógép előtt.

 

Mindemellett ma már eszembe sem jutna olyan kis apróságokkal megtölteni képzeletbeli listám, mint az edzőterem látogatása (kizárt, hogy bármikor legyen rá időm), a helyes pasi leszólítása a pultnál (tuti, hogy a következő fél évben nem jutok el bulizni), vagy a kevesebb csoki (esküszöm, az édesség az egyetlen dolog, ami néha lenyugtat, amikor két gyerek ugrál a fejemen egyszerre).

 

Ez viszont nem jelenti azt, hogy nekem ne lennének vágyaim. De egyszülőként azért valljuk be, kicsit mások lettek a prioritások. Ezért idén olyan dolgokat szedtem össze, amik húsz évesen még eszembe sem jutottak volna, az egyedülálló anyukák többsége viszont jól tudja, miről beszélek.

 

Kihasználom az egyedüllétet

 

Tény, hogy amikor este lefekszem az üres ágyba, nem gondolom, hogy olyan jó egyedül. De azért igenis vannak olyan pillanatai az egyszülőségnek, amiket ki lehet élvezni. Amíg együtt voltunk a férjemmel, addig folyamatosan kompromisszumokat kellett kötnöm. Most lényegesen nagyobb a szabadságom, még a gyerekek mellett is. Miért ne tehetném meg, hogy a jövőben kiveszek egy-egy nap szabit, és miután iskolába vittem a kicsiket, hazajövök és délutánig ki sem kelek az ágyból? Vagy mi akadályoz meg abban, hogy egy apás hétvégén elhívjam a barátnőimet és hajnalig bulizzunk, aztán másnap délig aludjak? Szóval, ha nem is ideális egyszülőnek lenni, azért vannak jó pillanatai is, és megígérem, hogy idén ezeket ki is használom.

 

Nem rettegek a férfiaktól

 

A válásom óta férfit még nem engedtem a közelembe, de itt az ideje, hogy ezen is változtassak. Természetesen nem másik apát akarok keresni a gyerekeknek, és igazából nem is vágyom hosszú távú kapcsolatra. Csak jó lenne ismét érezni, hogy nő vagyok, néha kiöltözni egy-egy randevúra, flörtölni és élvezni ezt az egészet. A második számú fogadalmam tehát az lesz, hogy ha legközelebb a barátnőim ajánlanak nekem egy szingli pasit a környezetükből, nem sikítva menekülök, hanem esetleg hajlandó leszek megnézni őket a Facebookon.

 

Nem félek segítséget kérni

 

Hiába vannak ott a barátnők, a szüleim, vagy akár még a munkatársaim is, a nap végén ők hazamennek, én pedig egyedül maradok a problémáimmal. Egyedülálló anyukának lenni sokkal nehezebb, mint gondoltam, és nem mindig tudok megbirkózni azzal a rengeteg felelősséggel, ami a nyakamba szakadt. Nem azzal van a gond, hogy nem vagyok rá képes, egyszerűen csak jó lenne valakivel beszélni a kétségeimről. Ezért a harmadik újévi fogadalmam, hogy keresek egy jó pszichológust – ha pedig a terveimmel ellentétben nem lesz rá pénzem, akkor valakit az ismeretségi körömből, akinek legalább néha kiönthetem a lelkem.

 

Elutazom valahova a gyerekekkel

 

Tavaly kimaradt az életemből az utazás, pedig én az vagyok, aki nagyon nehezen ül meg otthon. A válás közben erre nem maradt időnk, de ez idén nem lesz így. Tisztában vagyok vele, hogy két gyerekkel nehezebb logisztikázni, de akkor is útnak indulunk. Nem kell messzire menni, és abban is biztos vagyok, hogy viszem magammal a szüleimet vagy a barátaimat, de ki nem hagynám, ahogy együtt üldögélünk a tengerparton és hallgatjuk a hullámok moraját.

 

Nem hasonlítgatom magam másokhoz

 

Amikor kimondták a válást, volt bennem egy kép arról, hogy milyen egyedülálló anyuka leszek. Mondanom sem kell, már az első héten elbuktam. Nálam mindig rendetlenség van, képtelen vagyok minden este finom vacsorát készíteni a gyerekeknek (tegnap például pizzát rendeltünk), és vannak olyan napok, amikor úgy érzem, képtelen leszek a munkámat összeegyeztetni azzal, hogy két gyerek vár otthon. Az elmúlt hónapokban számtalanszor tört rám a kétségbeesés, amikor úgy láttam, hogy más egyszülős ismerőseim könnyedén túljutottak ezeken a nehézségeken, csak én sírok, hogy ez nekem nem fog menni. Idővel azonban rájöttem, hogy ez az egész egy illúzió, és én nem vagyok hajlandó bedőlni neki. Idén tehát nem hasonlítgatom magam másokhoz, hanem megmaradok az, aki vagyok: egy kicsit kaotikus, egy kicsit tökéletlen, de az élet akadályait jól leküzdő, az új szerepben talán még kicsit botladozó egyedülálló anyuka.

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload