„Olyan volt, mint egy házasság, csak sokkal jobb”

October 10, 2018

Válás után mindenki máshogy küzd meg az egyedülléttel – három brit nő például úgy döntött, összeköltöznek. Különleges mese barátságról és az összetartozásról a The Guardian cikke alapján.  

 

 Illusztráció: Becca Tapert/Unsplash

 

Jane Hoggarth egy éve nevelte egyedül három gyermekét – egy ötévest, egy háromévest és egy egyévest – de még mindig csak botladozott a mindennapokban. Ráadásul úgy érezte, ez már örökké így marad.

 

„Küzdöttem a szívfájdalommal, azzal, hogy lecseréltek, tulajdonképpen féléletet éltem” – mesélte.

 

Egy nap azonban minden megváltozott, amikor felhívta őt régi barátja, Vicky. A fiatal édesanya 10 hónapos gyermekével maradt egyedül, a közös családi házat éppen eladták a feje fölül, az albérletet pedig nem tudta megfizetni. Janet ezért felajánlotta neki, hogy kislányával, Daisyvel együtt ideiglenesen költözzön be a vendégszobájába.

 

Ha még ez sem lett volna elég, egy baba-mama csoportban Janet megismerte Nicolát, aki szintén egyedülálló anya volt, és szintén Dél-Londonban élt.

 

A három nő végül úgy döntött, könnyebb lesz együtt megküzdeni az élet nagy problémáival, így a következő két évben gyerekeikkel együtt valóságos kommunát, vagyis ahogy az Egyesült Államokban hívják, „mommunát” alapított. Vicky és lánya ottmaradt a vendégszobában, Nicola és két gyermeke pedig minden hétvégén átmentek Janet házába.

 

„Olyan voltunk, mint egy család. Együtt jártunk bevásárolni, együtt főztünk, együtt ettünk és vigyáztunk egymás gyerekeire, akik hamarosan testvérként tekintettek egymásra.

 

„Az anyaház mentette meg az életemet. Nem valami nagy tervből, sokkal inkább praktikus elgondolásból született, de szinte azonnal enyhítette mindannyiunk fájdalmát” – emlékezett vissza Janet.

 

A nőnek az is nagyon sokat jelentett, hogy a lakótársai pontosan tudták, min ment keresztül. Janet 11 évig volt házas, a válás után pedig nemcsak férjét, hanem a baráti társaságát is elveszítette. Bár igyekeztek jól kezelni a dolgokat, a közös társaságban kínos volt a helyzet.

 

„Bárhova mentem, a barátok mindig a párjaikkal jöttek, én pedig egyedül. Ha pedig valahol látták a férjem az új barátnőjével, sosem merték elmondani” – mesélte Janet, miért nem járt el sehova egy idő után.

 

Azt mindhárom nő elismerte, hogy az összeköltözés olyan volt számukra, mintha ismét családban éltek volna, és tulajdonképpen ez hiányzott nekik a legjobban. Lelkileg támogatták egymást, de a mindennapi feladatokat is megosztották.

 

„A gyerekeinknek is sokat számított, hogy tudták, mások is vannak hasonló helyzetben. Nagyon sok közös programot szerveztünk, eljártunk a parkba, főztünk – pont, mit egy átlagos család” – mesélte Nicola, aki minden nap átjárt a lányokhoz, hétvégenként pedig ott is aludt.

 

Janet egy idő után rájött, hogy nem is kell elköltöznie a házból, ahol annyi minden emlékeztette a volt férjére.

 

„Megint olyan volt a ház, mint egy otthon. Amikor a volt férjem elhagyott, olyan volt, mintha meghalt volna a hely. Most ismét dobogott a szíve”.

Az összeköltözés szerencsére a gyerekeknek is jót tett, pedig azt nem ők, hanem édesanyjaik választották. Amikor mindannyian ráértek és nem volt apás hétvége, akkor együtt jártak csónakázni, kirándulni, vagy éppen moziba, így a gyerekek között is különleges kapcsolat jött létre.

 

Különösen a nagyobb lányok élvezték, hogy volt kivel megbeszélniük a problémáikat. Még most is gyakran mennek át egymáshoz, ahol mindannyian szeretik felidézni a szép emlékeket.

 

Emlékeket, mert mint minden, egyszer ez a felállás is véget ért.

 

Janet ugyanis megismerte új férjét, Neilt, de ez nem azt jelentette, hogy egyik pillanatról a másikra felbomlott a szoros női szövetség. Sőt, a fantasztikus közösség miatt Janet sokkal óvatosabb volt új kapcsolatában, hiszen a lányokat sem akarta elveszíteni. Hamarosan azonban Vicky és Daisy is úgy döntöttek, nagyobb helyre van szükségük a vendégszobánál, ezért úgy döntöttek, külön költöznek.

 

Ez viszont nem jelenti azt, hogy ne állnának továbbra is nagyon közel egymáshoz.

 

„A barátságunkat örökre összetartja, hogy ott voltunk egymásnak, amikor a leginkább szükségünk volt a másikra” – mesélték az anyukák.

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload