Attól, hogy elváltak a szüleid, nem kell attól félned, hogy a te házasságod is tönkremegy

July 14, 2019

Mindannyian ismerünk olyanokat a környezetünkben, akik szüleik válása miatt nem bíznak a tartós párkapcsolatban. De valóban gyakrabban bomlik fel a házassága azoknak, akik gyermekkorukban már megtapasztalták szüleik szétköltözését? Egy új kutatás szerint nem feltétlenül – ennek járt utána az Atlantic cikke.

 

Justin gyerekkorában nem sok jó példát látott: szülei válása után édesanyja még kétszer, édesapja pedig háromszor házasodott újra. A fiatal férfi egy leckét vitt magával a szülői házból: attól, hogy valaki örök hűséget esküszik, még nem biztos, hogy be is tartja azt. Úgy gondolta, sosem nősül meg és nem lesznek gyerekei. Most, 37 évesen mégis boldog házasságban él és feleségével  két gyermeket nevelnek. És érzi, boldogságához részben a szülei válásának is köze van: „láttam a hibáikat és hamar megtanultam, hogy nem kötelező ugyanazokat elkövetnem”.

 

 Fotó: Gabby Orcut/Unsplash

 

Bár Justin példája ennek pont az ellenkezőjét bizonyítja, szociológusok már évtizedek óta szilárdan tartják magukat ahhoz a meggyőződéshez, hogy a válás generációkon át öröklődhet. Ebben a statisztika is a segítségükre van: az utóbbi 30 évben valóban gyakrabban bomlott fel azoknak a házassága, akik maguk is elvált szülők gyerekeiként nőttek fel. Ráadásul az elvált szülők második házasságukat gyakran elvált szülőkkel kötik – emiatt az ő gyerekeik többszörösen is hátrányos helyzetből indulnak.

 

Nicholas Wolfinger, a Utah-i Egyetem kutatója szerint a fenti jelenségnek sok oka lehet. Az egyik, hogy az ilyen családokban felnövő gyerekek nem tudják megtanulni, mit jelent az elköteleződés.

 

„Minden kapcsolatban vannak veszekedések. Ha a szülők ennek ellenére együtt maradnak, akkor a gyerek hamar rájön, hogy ezek természetes dolgok és nem feltétlenül jelentenek veszélyt. Ha viszont elválnak, ez már korántsem egyértelmű” – magyarázta a szociológus.

 

Bár sokkal kisebb mértékben felelős a jelenségért, a genetika is közrejátszhat, ezt Wolfinger professzor egyszerű példával illusztrálta: „a világon léteznek tökfejek. Ha egy tökfej megházasodik, gyereke lesz, majd elválik a saját tökfejsége miatt, akkor van esélye, hogy a gyerekei is öröklik a tökfejségét, aztán ők is elválnak”.

 

Fontos információ az is, hogy a fenti megállapítások nem csak a házasokra vonatkoznak, felmérések ugyanis azt is kimutatták, hogy az élettársi kapcsolatban élő felnőttek is gyakrabban költöznek külön, ha a szüleik is így tettek. Azt sem szabad elfelejteni, hogy válás és a különélés más módon is hatással van a gyerekek életére. Mivel a kicsik az esetek 84 százalékában az anyánál maradnak, az apák kevesebbet tudnak jelen lenni életükben. Ez különösen a lányokat sújtja, az apjukkal való kapcsolat hiánya ugyanis nemcsak lelki és testi betegségeket okoz, hanem a leendő házasságok tartósságára is veszélyt jelent. Azok a lányok, akik úgy nőnek fel, hogy harcolnak az apjuk figyelméért, és mindent megtennének, hogy boldoggá tegyék, felnőttként sokszor az első férfihez hozzámennek, akitől egy kis szeretetet kapnak – aminek sajnos gyakran rossz vége lesz.

 

Mielőtt bárki elkeseredne, van egy jó hírünk is: a fenti példák nagy része az elmúlt évtizedekre volt jellemző. Annak a valószínűsége, hogy az elvált szülők gyermekeinek is felbomlik a házassága, a hetvenes évek óta folyamatosan csökken. Negyven éve közülük kétszer annyian adták be a válási papírokat, mint azok, akiknek szülei együtt éltek, mára viszont csak 1,2 a szorzó.

 

Wolfinger egy 1999-es tanulmányában megpróbált magyarázatot találni a csökkenő tendenciára. Véleménye szerint a jelenség egyik oka, hogy a válást ma már korántsem ítéli el annyira a társadalom, mint néhány évtizeddel ezelőtt. Ez a gyerekekre is hatással van, hiszen már nem tartják őket kívülállónak és nem bélyegzik meg őket azért, mert elváltak a szüleik, így nem úgy nőnek fel, hogy hátrányt szenvednek a társadalomban. Az önbizalom és a kiegyensúlyozottság hozzásegíti őket ahhoz, hogy a későbbiekben egészséges párkapcsolatokat alakítsanak ki, és kitörjenek az ördögi körből.

 

Egy másik lehetséges ok, hogy a párok tűréshatára ma már sokkal lejjebb van, és előbb elválnak, mint a korábbi generációk. Bár ez egyrészről azt is jelentheti, hogy az első nehézségek miatt megfutamodnak, de a gyerekek szempontjából máshogy csapódik le: mivel szüleik hamarabb különköltöznek, kevesebb ideig élnek mérgező környezetben, ami sok esetben jót tesz a lelki fejlődésüknek.

 

Érdekeség az is, hogy mennyire tartják fontosnak a házasságot az érintett fiatalok: néhány tanulmány azt mutatja, hogy sokan közülük nem akarják papíron mással összekötni az életüket, míg mások egész egyszerűen csak válogatósak: mivel tudják, mire kell odafigyelni egy párkapcsolatban, nem szeretik kompromisszumokkal beérni.

 

Nicholas Wolfinger – az eddigi felmérések ismeretében – mégis azt mondja, az elvált szülők gyerekeinek nincs miért aggódnia, és igazából különleges tanácsra sincs szükségük. Szerinte jól ismert konfliktuskezelő módszerek, és a pozitív beszélgetések, valamint a törekvés a bizalom helyreállítására mindig megteszik a magukét – akár elvált szülők gyermekei vagyunk, akár nem.

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload