Figyelj oda a gyerekedre! Egy nevelési tanácsadó segélykiáltása

October 18, 2017

A mai gyermekek borzalmas érzelmi állapotban vannak – ezt természetesen nem mi mondjuk, de ezzel a mondattal kezdte nemrég cikkét Kanada egyik legismertebb nevelési tanácsadója. Victoria Prooday tanácsaival kanadai szülők tízezreinek segített már gyereknevelési tippjeivel, de van egy aggasztó jelenség, amely miatt ő is megkongatta a vészcsengőt. Ez pedig a fáradt, izgő-mozgó, unott, impulzív, figyelmetlen és stresszes gyerekek növekvő száma.

 

Victoria – mint minden esetben – persze most sem tartja teljesen reménytelennek a helyzetet, de cikkében arra figyelmeztet: ha mi, szülők nem változtatunk a nevelési elveinken, annak gyermekeink hosszú távon látják majd a kárát. Az ő írását idézzük.

 

 Illusztráció: Unsplash/Jelleke Vanooteghem

 

„A mai világ gyermekei lesújtó érzelmi állapotban vannak. Sokan fáradtak, nyugtalanok, unottak, lobbanékonyak, figyelmetlenek, szoronganak és dühösek. És ezzel sem a szülők, sem pedig a tanárok nem tudnak mit kezdeni, de miért? Azért, mert ezek a gyerekek stresszesek.

 

Lehet, hogy most azt kérdezed: mitől lennének stresszesek, ha megvan mindenük, amit akarnak? Én azt mondom, hogy pontosan ez a probléma és a stressz fő oka az életükben. Mindenük megvan, amit akarnak, de abból nincs nekik elég, amire valóban szükségük van az egészséges fejlődéshez.

 

Mert mi az, amit a mai gyerekek kapnak?

 

  • szülők, akiknek elvonja a figyelmét a digitális technika

  • folyamatos izgalom és digitális túlterhelés

  • szobában, üléssel töltött élet

  • korlátozott szabad játék és társadalmi kapcsolatok

  • nem tisztázott határok és felelősség nélküliség

  • hiányos alvás, kiegyensúlyozatlan étrend.

 

Nem lennénk mi is stresszesek, ha így telt volna a gyerekkorunk? Érzelmileg készen állnál a tanulásra ilyen életmód mellett? Nem, és a gyermekeid sem. Az ő idegrendszerüket egész egyszerűen nem ilyen kiegyensúlyozatlan életre tervezték, ezért lesz túl sok az életükben a stressz. A nyugtalanság, szorongás, lobbanékonyság, figyelmetlenség, düh, fáradtság és unalom mind-mind a gyerekeink segélykiáltása: megborult az agyam egyensúlya, szükségem van a segítségedre.

 

És a helyzet az, hogy nem hagyhatjuk őket többé figyelmen kívül.

 

A tanárok egyre több kihívással néznek szembe, mivel mind több gyermek érkezik az iskolába kihasználatlan fizikai és érzelmi energiáktól fűtve, így pedig képtelenek tanulni. Sokuknak még az is gondot okoz, hogy egy helyben üljenek a széken. Az iskolákban mindennel próbálkoznak, hogy ezt kompenzálják, van, ahol a kicsiknek nem kell széken ülniük, kapnak helyette ringó foteleket, szobabiciklit, vagy éppen ülőlabdákat.

És segít vajon mindez? Nem.

 

A „rugalmas ülés” egymagában hatástalan, ha a gyerekek úgy jönnek iskolába, hogy előtte órákat töltöttek ülve a számítógép, laptop, iPad, vagy a televízió előtt, este 11-kor kerültek aludni és nem ettek tápláló reggelit.

 

De akkor mi a megoldás?

 

Szülőként először is arra kell rájönnünk, hogy mi ebben milyen szerepet játszottunk. Nem gondolhatjuk komolyan, hogy a kiegyensúlyozott gyerekkor hiánya nem lesz hatással a gyerek iskolai és otthoni teljesítményére. A mai kicsik idegrendszere sajnos olyan mértékben torzult el, hogy egy egyszerű sebtapasz már nem segít rajta. A mi felelősségünk, hogy megadjuk nekik, amire szükségük van, és ne csak azt, amit akarnak. Tudatosan kell tennünk érte, hogy visszahozzuk életükbe a gyerekkort.

 

Teremtsétek meg velük újra a kapcsolatot:

 

  • Tegyétek félre a telefonotokat, és csak akkor vegyétek elő, ha a gyerekek már ágyban vannak.

  • Lepjétek őket meg néhány apró figyelmességgel: egy virággal, egy mosollyal. Csiklandozzátok meg őket, akár hagyjatok egy kedves üzenetet az uzsonnás dobozukon, hozzátok el egyszer őket korábban a suliból és menjetek el együtt ebédelni. Párnacsatázzatok, játszatok együtt.

  • Vacsorázzon együtt a család, olvassatok együtt és legyenek közös társasjáték-estek.

 

Mozogjatok és menjetek ki a szabadba:

 

  • Legyen családi program a mozgás: biciklizzetek, túrázzatok, kertészkedjetek, táncoljatok vagy menjetek úszni, de még az is jó, ha horgászni mentek, hiszen legalább a szabadban vagytok.

  • Tegyétek a mindennapok részévé a mozgást: ha lehet, szálljon ki a babakocsiból, sétáljatok az iskolába, de ha túl messze van, az is jó, ha távolabb parkolsz le és visszasétáltok. Használjátok a lépcsőt a lift helyett, és vedd rá őket, hogy bevásárlásnál ők tolják a kosarat, vagy vigyenek egy kis szatyrot.

 

Hagyd őket néha unatkozni:

 

  • Nem te vagy a gyermeket egyszemélyes szórakoztató műsora, és ne a technikát használd, hogy elűzd az unalmát.

  • Szabj határokat a tévének és a számítógépnek.

  • A gyerekeknek szükségük van saját szabadidőre is, hogy megtanulják elszórakoztatni magukat.

  • Készítsetek együtt egy „unatkozom” elsősegély-listát, amin ötleteket találnak, hogyan töltsék el az időt.

  • Ne használd a telefonod étkezések, vásárlás alatt, de még a kocsiban sem.

  • Vezess be következetes alvásidőt, a gyereknek sok alvásra van szüksége és vedd el tőlük a kütyüket estére.

 

Tanítsd meg őket a  felelősségre:

 

  • A gyerekeket igenis be lehet vonni a kisebb háztartási feladatokba: hajtogassa össze a ruhákat, pakolja el maga után a játékokat, akassza be a szekrénybe a ruhákat, segítsen kipakolni a bevásárlószatyrot, terítsen meg, készítsen velünk ebédet, ágyazzon be maga után, vagy vigye le a szemetet.

  • Ne pakold be helyettük az iskolatáskát, és ne is cipeld helyettük. Ne vidd be utána az iskolába az otthon maradt füzetét, és ne hámozz banánt egy ötévesnek. Tanítsd meg inkább neki ezeket a dolgokat ahelyett, hogy megcsinálod helyette.

 

A gyermekeink az örökségünk és a jövőnk. Ha azt akarjuk, hogy sikeresek legyenek az életben, meg kell hallanunk a segélykiáltásaikat és változtatnunk kell. Soha nincs túl késő."

 

 

 

 

 

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload