„Egy ideig még Mátyás király is egyedülálló szülő volt”

October 16, 2018

 

Amióta házasság létezik, házasságon kívül született gyermekek is léteznek, nincs ez máshogy Magyarországon sem. Dr. Varga István, a PTE KPVK adjunktusa 2017 decemberében védte meg doktori disszertációját, amelyben a törvénytelen gyermekek tartási pereit kutatta hazánkban a múlt század húszas-harmincas éveiben. Mely társadalmi csoportokban volt a legmagasabb a törvénytelen gyermekek aránya? Mire számíthatott egy egyedülálló anya a II. világháború előtt? Hogyan lehetett bebizonyítani az apaságot? Ezekre a kérdésekre is kerestük a választ interjúnkban.

 

 Dr. Varga István gyerektartási perekből írta doktori disszertációját. Fotó: Egyszülős Központ

 

Milyen esélyekkel, vagy fogalmazzunk inkább úgy, hátrányokkal indult az életben egy törvénytelen gyermek a múlt század húszas-harmincas éveiben?

 

Törvénytelenül születni sosem volt egyszerű. Amióta a házasság intézménye létezik, léteznek házasságon kívüli gyermekek is, már a római jog is megkülönböztette a törvényes és törvénytelen szülötteket. Az általam vizsgált időszakban, az 1920-as és 30-as években hazánkban a trianoni döntést követő sokk hatása alatt sajnos kevés figyelem összpontosult a gyermekvédelemre, a törvénytelen gyermekekre pedig különösen kevés.

 

Védte azért valamennyire a jog, ha valaki házasságon kívül született?

 

Egy kialakult joggyakorlat persze már ekkor is létezett, mely szerint egy törvénytelen gyermek az anyja leánykori vezetéknevét viselte, anyja vallását és állampolgárságát kapta, községi illetőségét az anyáé szabta meg. Jogilag csak az anyjával és annak vérrokonaival volt rokonságban, így öröklési jog csak az anyjával és annak vérrokonaival szemben illette meg. A korabeli szóhasználat szerinti természetes, vagy nemző apát a gyermekkel szemben csak a tartásdíjfizetés kötelezettsége terhelte, a gyermekkel nem volt családi kapcsolatban. Mindez már születése pillanatától stigmaként kísérte egy törvénytelenül született gyermek életét.

 

A gyermek mellett az édesanyát is kiközösítette a társadalom?

 

Az előbbi felsorolásból is látható, hogy létezett egyfajta jogi kiközösítés, amely egyébként röviddel a II. világháború után az 1946. évi XXIX. törvénnyel szűnt meg. Csakhogy egy társadalom szokásrendszerét nem feltétlenül változtatja meg azonnal egy jogszabály. A magyar nyelv sokszínű módon említi a törvénytelenül születő gyermekeket, úgy is fogalmazhatnánk: őrzi a különbséget, amit a jog már régen nem tartalmaz. Ezek néhány kivételtől eltekintve negatív kifejezések: szerelemgyerek, virágbó’ vót, természetes gyermek, megesett lány (magzata), lelencgyerek, balkézből született gyermek, potyagyerek, pottyantott gyermek, hadigyerök, törvénytelen ágyból született, tisztátalan ágyból származott, orozva csinált kölök, zabigyerek, fattyú.

 

Volt olyan társadalmi csoport, amelyben gyakrabban előfordult a törvénytelen születés?

 

Minden társadalmi csoportban előfordult házasságon kívüli születés. A különbség nem ebben volt mérhető, hanem a „probléma” kezelésében. A magasabb státuszú, módosabb rétegeknek lehetősége volt pénzzel megoldani a problémát, lefizették, vagy kiházasították az anyát. A szegényebb rétegek egy része ezt úgy oldotta meg, hogy a gyermeket menhelyre (korabeli szóhasználattal lelencre) adta. Azt már 1983-ban kimutatta Gyáni Gábor, hogy a fővárosi törvénytelen születések harmada cselédanyától származott. Az én mintámban is hasonló ez az arány, valamint negyedrésznyi súllyal jelentek meg a mezőgazdasági cselédek. A városi, illetve a mezőgazdasági cselédek társadalmi csoportja volt a legsebezhetőbb a törvénytelen születés szempontjából. Ha egy történelmi példát említhetek, Kádár János is egy cselédlány törvénytelen gyermekeként jött a világra.

 

 Gyerektartási perek már a múlt század elején is léteztek. Fotó: Egyszülős Központ

 

Ha már Kádár Jánost megemlítette, ki voltak a magyar történelemben a leghíresebb törvénytelen gyermekek, vagy akár egyedülálló szülők?

 

Valóban vannak kivételt erősítő szabályok, azaz olyan törvénytelen születésű személyek, akik Kádár János mellett jelentős szerepet játszottak hazánk történelmében. A velencei Dózse törvénytelen gyermeke volt Gritti, akit Szulejmán a mohács utáni zavaros időkben 1531-ben Magyarország kormányzójává nevezett ki. Az aradi tizenhármakat kivégeztető Haynau is törvénytelen gyermekként született, de édesapja Vilmos hessen-kasseli gróf törvényes gyermekének ismerte le. Kevésen múlott, hogy Hunyadi Mátyás törvénytelen fia, Corvin János apja halála után, annak akaratának megfelelően Magyarország királya legyen. Ezen a ponton érdemes elidőznünk egy pillanatra, mert Mátyás királyra Beatrix királynéval való házassága előtt tekinthetünk úgy, mint egyedülálló szülőre.  A mohácsi csatában tragikusan elesett II. Lajosnak is volt egy törvénytelen fia, Wass/Lanthos János, ő azonban már semmiféle szerepet sem játszott a történelemben.

 

Segítette ilyen esetben az anyát a család, vagy egyedül kellett boldogulnia?

 

Az anya általában csak a saját családjára, rokonságára számíthatott. Ha ez a segítség kimerült, és az apa nem fizetett tartásdíjat, a gyermek sajnos menhelyre került. Természetesen amennyiben a nemző apa legényember volt, gyakran előfordult, hogy utólag elvette feleségül a megesett lányt. Különleges jogi eljárással törvényesíteni is lehetett a házasságon kívüli gyermeket. Egyik módja volt, az előbb említett utólagos házasság. Ennél speciálisabb volt a királyi (a két világháború között kormányzói) kegyelem általi törvényesítés. Az örökbefogadás, bár más célból jött létre, de szintén lehetőséget biztosított a törvényesítésre.

 

Létezett ebben az időszakban bármilyen formája az állami segítségnek?

 

A két világháború között a szociálpolitika hazánkban még gyermekcipőben járt. A szakmában is vita van arról, hogy fejletlen szociálpolitika volt hazánkban, vagy pedig ez a korabeli európai összehasonlításban korántsem volt szégyellnivaló. Nézzünk inkább példákat. Kevesen tudják, de a családi pótlék intézményét már 1912-ben bevezették, de csak nagyon korlátozott mértékben, az állami alkalmazottakra. Csak 1938-ban terjesztették ki a munkásokra, de a társadalom többségét kitevő parasztságra ekkor sem. Olyan fejlett családpolitikai elemek, mint a GYES vagy a GYED pedig teljesen ismeretlenek voltak. Az állam azonban felismerte a problémát, mert ijesztően magas volt a gyermekhalandóság. A nemző apa kötelezése a tartásdíj fizetésére olyan jogi megoldás volt, ami nem terhelte az állami költségvetést, ugyanakkor ellátást nyújtott a gyermeknek és az anyának.

 

Ha egy nő gyerektartást akart behajtani az apán, milyen esélyekkel indult a bíróságon? Eljutott egyáltalán odáig?

 

A második kérdés arányairól keveset tudunk. Én a dombóvári járásbíróság 1926-1937 közötti gyermektartási pereit dolgoztam fel, a pengő bevezetésétől az első zsidótörvényig tartó időszakot. Értelemszerűen nem találkoztam esetekkel, amikor élettársi kapcsolattal, önkéntes tartásdíjjal, pénzmegváltással elkerülték a tárgyalást. De a magzatelhajtás, sőt a gyermekölés is a szégyen és a tárgyalás elkerülését szolgálta az anya részéről. A sors fintora, hogy ezekben az esetekben a tárgyalást mégis megtartották, csak ezekért a tetteként vonták büntetőjogi felelősségre az anyát.

 

A konkrét perekre rátérve, hogyan lehetett például ilyen esetben bebizonyítani az apaságot?

 

A bíróság nehéz helyzetben volt, hiszen genetikai vizsgálat még nem létezett. A vérvizsgálat elméleti lehetősége már rendelkezésre állt, de hazánkban még nem alkalmazták. Meg is jegyezték az egyik indoklásban: „Nagyon kevés esetben lehetséges gyermektartási perben a közösülés ténye mellett közvetlen bizonyítékot produkálni. Ilyen aktushoz nem szoktak a felek tanúkat hívni.” Ezért aztán kiemelt szerepet kaptak a döntésnél a közvetett bizonyítékok, a felperesi és alperesi előadások, illetve ezek tanúvallomásokkal való bizonyítása. Például együtt látták őket gyakran a faluban, bálokban együtt jelentek meg, együtt táncoltak, vagy ellenkezőleg, állandóan más férfival látták, esetleg pénzt fogadott el férfiaktól. A tanúvallomásokból meglehetősen nehéz volt döntést hozni, talán ezért is volt gyakran eredményes a törvénytelen gyermek tartására indított per. Kutatási mintámban csak minden negyedik eset zárult a tartásdíjkérelem elutasításával.

 

Mikortól és miért kezdett megváltozni a jog mellett a társadalom hozzáállása is?

 

A jogi egyenjogúsítás ugyan megtörtént 1946-ban, de a törvénytelen gyermek szinonimái továbbra is zömmel a negatív tartományba esnek. Ez jelzi, hogy a társadalmi változás sokkal lassabb volt. Az 1970-es évektől, ahogy az élettársi kapcsolat egyre gyakoribb és elfogadottabb lett, már kevésbé volt „ciki” házasságon kívül szülni. A rendszerváltás után felgyorsult ez a folyamat, ma a gyermekek csaknem fele házasságon születik kívül. A szociális ellátórendszer sem tesz különbséget a születés típusa alapján, sőt a családi pótlék (ha minimálisan is) de magasabb egyedülálló szülő esetén.

 

 

 

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload