Telt már el úgy napod, hogy senkihez sem tudtál szólni? Sok idősnek igen

September 29, 2017

 „Nagyon szeretnék nagyszülőt találni pár hónapos kislányomnak. Nekem már nem élnek a szüleim, a másik oldalon van egy "nagyi", de nem kíváncsi az unokájára se. Mindenki vágyik a szeretetre, nekünk pedig van egy rész a szívünkben, amit egy nagyszülőnek tartogatunk. Szeretném, ha Saci is átélhetné a sok élményt, a nagyszülői kényeztetést, a meghittséget, a közös családi ebédeket, egy-egy finom nagyi által sütött süti izét. Jó lenne, ha rajtunk kívül is lenne bizalmasa, akihez fordulhat gondjával, örömével. Minőségi együtt töltött időt szeretnénk, igazi családias légkört. Segítséget kérünk és mi is segíteni szeretnénk - nem anyagiakban, hanem tettekben, törődésben.”

 

 Illusztráció: Pexels.com

 

Ezt a levelet nemrég kaptuk Krisztinától, aki egyedül neveli kislányát, Sacit, és jól mutatja, miért vágtunk bele kísérleti jelleggel a Legyél a mi nagyink! programba. Krisztina ugyanis csak egy a sok anyuka és apuka közül, aki írt nekünk, hátha így megtalálja azt a nagyit, aki annyira hiányzik nekik és a gyereküknek. De miért is lett ilyen sikeres ez a program, és miért érezzük úgy egyre többen, hogy hiányzik életünkből a gondoskodó nagyszülő?

 

Egy nagypapa vagy egy nagymama nagy kincs, az egyszülős családokban pedig még inkább felértékelődik a szerepük. Egyrészt gyakorlati okokból, hiszen egyetlen embernek megoldani napról napra két ember feladatát bizony embert próbáló dolog. Ők azok, akik be tudnak ugrani, ha túlóráznunk kell, ha el kell vinni a gyereket az edzésre, vagy ha már nagyon elegünk lett a mókuskerékből és szükségünk van egy nyugodt órára. De legalább ilyen fontos a lelki támogatás, az a megnyugtató és támogató jelenlét, amit szülő és unoka egyaránt kap a nagyszülőtől.

 

És hogy miért írjuk le most mindezt?

 

Sajnos sokan azt látjuk, hogy a mai világban egyre kevesebbet törődünk az idősebb generációkkal, pedig ők azok, akik bölcsességükkel, a tapasztalatukkal, a türelmükkel és a türelmes mosolyukkal akkor is lelket tudnak önteni az emberbe, amikor úgy érezzük, hogy innen bár biztosan nem megy tovább. Nagy Anna, alapítványunk elnöke erről - is - beszélt azon a Fiatal Családosok Klubja (FICSAK) által szervezett konferencián, amely az időseket ünnepelte, róluk beszélt a Parlamentben.

 

A konferencián természetesen nemcsak a segítségről volt szó, amit a nagyszülők tudnak nyújtani a fiatalabb családoknak, hanem a veszélyekről is, amik a magányos idős emberekre leselkednek.

 

Egy felmérés szerint az 50 év felettiek negyedét komolyan fenyegeti a magány és az egyedüllét, 27 százalékuknak telt már el úgy egy napja, hogy senki nem szólt hozzá. Ötödük ritkán vagy sosem él közösségi életet, kétharmaduk naponta legalább 2 órát ül a televízió előtt.

 

A magány ráadásul nem egyenlő az egyedülléttel, hanem abból származik, hogy az ember nem tud valakihez, vagy valamihez tartozni. Ezért éppen azok az idősek vannak a legrosszabb helyzetben, akik hosszú ideje özvegyen, család vagy gyerekek nélkül élik le az életüket.

 

A magányosság tünet együttesek sorozatát okozhatja, mind lelkileg, mind pedig testileg. Megzavarhatja, akár megbonthatja az automatikus idegi, hormonális, anyagcsere-, immunszabályozásaink egyensúlyát, a legkülönbözőbb panaszokat, zavarokat, akár betegségeket okozva. Amerikai kutatók például azt találták, hogy szoros összefüggés van a magány és depresszió között és a magány önmagában is hatással van a szellemi hanyatlásra és megnöveli a demencia kockázatát.

 

Amikor az egyedülálló szülőket kérdezzük, számukra mi jelenti a legnagyobb problémát, ők is mindig az elszigetelődést, a magányt emelik ki. Ez összeköti őket az idősebb generációval, hiszen sokkal könnyebben átérzik egymás gondjait.

 

Vasárnap lesz az idősek világnapja. Ne felejtsétek el tehát felhívni a nagymamát, nagypapát, ha szerencsések vagytok és vannak nagyszülők. Velük igazán kerek a világ. És a család.

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload