Era blogja: Így sikerült kibújnom a csigaházból

October 13, 2018

Kezdjük az elején.

 

48 éves vagyok, 5 éve váltam el és három gyermeket nevelek egyedül. Ők már nem annyira gyerekek. Az ikerlányaim kamaszok a javából, 16 évesek, a fiam pedig 21 éves, most kezdi a pályafutását.

 

 Illusztráció: RachelScottYoga/Pixabay 

 

Több hónapja már nem nagyon mentem sehova. Nem igazán volt kedvem. Mindennel megpróbáltam alátámasztani, hogy ne járjak sehova, még meg is híztam. Ezt már sem a barátnőm, sem a gyerekeim nem bírták nézni. A gyerekek fodrászhoz zavartak és eljöttek velem ruhát vásárolni.

 

A barátnőm pedig egyik átlagos keddi napon felhívott, hogy lehetőség van, menjünk el Balatonakárhova egy céges üdülőbe a hétvégére pihenni. Nyugodj meg, mondta, biztos nem lesz lehetőség ismerkedni, de legalább kimozdulsz. Ez így is volt. Először minden jel arra mutatott, hogy gyönyörű, szeptember eleji, napsütéses idő lesz, talán még napozunk is. De nem, péntekre tíz fokot hűlt az idő, még a szobából sem volt kedvünk kijönni.

 

Neki is van két gyermeke, évek óta szeretne társat találni, folyamatosan próbálkozik. Beszélgettünk, sétáltunk a parton, de annyira hideg volt, és izgalmas volta a téma, hogy elővettük a telefont, és megnéztük az aktuális jelentkezőket. Meg is állapítottuk, hogy kiábrándító a helyzet, de egyedül is nagyon rossz. Azzal a 0,001% esélynyi pártalálási lehetőséggel és a hitével, ez volt a döntő, rávett, hogy regisztráljak.

 

Másnap délelőtt a parkban készítettünk néhány fotót, megszerkesztettük, feltöltöttük az oldalra a személyes adataimmal együtt és kezdődhetett az ismerkedés. Ekkor még nem tudtam, mibe egyeztem bele.

 

Az elején, mint a friss húsra a legyek, (kicsit csúnya a hasonlat, de igaz) rengeteg visszajelzés érkezett. És ekkor mi visszavedlettünk igazi kamaszlányokba. Ha valaki látott volna bennünket, hasát fogta volna a nevetéstől. Nézd meg, X írt?, Y megnézett? Nagyon jó volt. Utána következett a hullámvölgy, és úgy is döntöttem, hogy nekem erre köszönöm, de nincs szükségem. Le is iratkoztam. A barátnőm morgott, hogy esélyt sem adok az ismerkedésnek, ilyenkor mindig visszairatkoztam.

 

Akkor láttam, hogy egy lovag jelentkezett. Egy hétig leveleztünk. Kémia, kiabálta minden e-mail-ben, neki nagyon fontos a kémia. Találkoztunk, kiestem, mert a laboratórium nem robbant fel. Ezek után ő abbahagyta a társkeresést, én nem.

 

A bemutatkozómba egy Popper Péter idézetet tettem, a négylábú asztalról, melyben kifejti, hogy a kémia csak az egyik láb, azon kívül van még három. Ez pedig az életstílus, az egymás szeretete, és az, hogy párkapcsolat jól működő gazdasági kapcsolat is legyen.  Ennek a négy lábnak mindnek egyforma hosszúnak kell lennie, különben az asztal felborul.

 

Ma szombat van. Délután három órakor randevúm lesz. Nem tudom, hogy milyen lesz, lesz-e folytatás, de ez már az első lépés. És ez már nagy lépés. Itt és most azt hiszem, elmondhatom, hogy büszke vagyok magamra, mert kibújtam a csigaházamból. És rendkívül szerencsés is vagyok, hogy ilyen gyerekeim és ilyen barátnőm van. Hálás vagyok nekik és köszönök mindent.

 

Néha hallgatni kell a noszogatásra, nem szabad mindennek ellenállni, különben nem lépünk előre. Még egyet se, bármennyire támogatnának.

 

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload