A világ egyik leggazdagabb országa, ahol nem jó egyszülős anyának lenni

July 6, 2018

Egyedülálló anyának nem könnyű, de talán sehol nem olyan nehéz, mint Japánban. A világ egyik leggazdagabbjának számító szigetországban a társadalmi megbélyegzés és a korlátozott lehetőségek miatt nők százezrei élnek mélyszegénységben, mert apa nélkül nevelik a gyerekeiket. A Bloomberg cikkének fordítása.

 

 Illusztráció: Tianshu Liu/Unsplash

 

A négyéves kisfiú bántalmazása egész éjjel tartott. Mire belső vérzésekkel és súlyos sérülésekkel kórházba került, csak a halál beálltát tudták megállapítani. A japán rendőrség nem sokkal később az anyát és két barátját vette őrizetbe a szörnyű bűncselekmény miatt.

 

Az eset óriási felháborodást keltett a japán médiában, Orie Ikeda, aki két gyermekét neveli egyedül, mégis azt mondja: tud rá magyarázatot, hogyan történhetett ilyen döbbenetes bűntény a Minoh nevű gazdag alvóvárosban, ahol él.

 

„Akár én is lehettem volna az a nő” – mondta kíméletlen őszinteséggel az édesanya.

 

Az eset természetesen nem kizárólag azért történt, mert a gyilkos anya egyedül nevelte a gyermekeit, de jól megvilágítja azokat a problémákat, melyekkel a japán egyszülősöknek kell szembenézniük. 

 

Ikeda szerencsésebb volt sorstársainál: sikerült elvégeznie egy állam által támogatott képzést, amellyel állást szerzett az ország legalacsonyabb fizetéseit kínáló szektorban, az idősgondozásban.

 

Vele ellentétben a legtöbb japán egyedülálló anyának egyáltalán nincs munkája, és az átlagkereset feléből tengődik. A hivatalos statisztikák szerint a szigetországban élő egyszülők gyermekei átlagban szegényebbek, iskolázatlanabbak, mint kortársaik és a lehetőségük is kevesebb.

Márpedig a japán társadalom nem engedheti meg magának, hogy akár egy gyermeket is elveszítsen. Ha ők nem dolgoznak, akkor 26,3 milliárd dollárral kevesebb folyik majd be a költségvetésbe, pedig a rohamosan elöregedő országban égető szüksége van fiatal munkásokra.  

 

Bár Japán az utóbbi években kezdi elveszíteni előnyét, az egy főre jutó GDP arányában még mindig a világ tíz leggazdagabb országának egyike. Ebből az egyedülálló anyák nem sokat látnak: csak felük kap tartásdíjat, és még ha szereznek is munkát, az esetek többségében az is csak részmunkaidős, vagy határozott idejű, ahol nemcsak a fizetés rosszabb, hanem juttatások sem léteznek.

 

Márpedig miközben az ország népessége folyamatosan csökken, az egyszülős családok száma nő: 1992 és 2016 között ötven százalékkal lettek többen. Két évvel ezelőtt 712 ezer ilyen családot tartanak nyilván, és sajnos a gyermekszegénység ebben a körben 56 százalékos, ami a legmagasabb az OECD államok között. Azok a nők, akik a szüleikkel élnek, vagy kapnak tartásdíjat, a szerencsések közé tartoznak.

 

A Minoh városában történt eset azért is különösen sokkoló, mert Japánban ez az utolsó település, ahol bárki is el tudott volna képzelni ilyesmit. A polgármester a gyermekvédelem élharcosa, az iskolába vezető utakra és a parkokba például kamerákat tett, a gyermekvédelmi szervezeteknek pedig külön adatbázisuk van, melyek segítségével követhetik a gyerekek iskolai teljesítményét és otthoni életét, hogy azonnal be tudjanak avatkozni, ha szükséges.

 

A kisgyermek halála is egy gazdag környéken álló, frissen festett háztömb egyik lakásában történt. A szép környezet csak egy álca volt, a falak mögött egészen más körülmények között élt két gyermekével az édesanya, aki elkövette brutális tettét. A betegségektől küzdő asszony részmunkaidős állást keresett, hogy el tudja tartani családját. Csakhogy hiába tudott volna elhelyezkedni egy helyi szupermarketben, senkit nem talált, akire rábízhatta volna a gyerekeket a vasárnapi műszakok alatt. A nőről már korábban is jelentették, hogy elhanyagolta fiait, és két héttel a haláleset előtt a kisebbik gyereken kisebb zúzódások nyomai látszottak, mégsem lépett közbe senki.

 

„Az anya maga is áldozat volt” – nyilatkozta egy helyi civil szervezet vezetője, aki egyszülős családok gyermekein próbált segíteni.

 

A japán egyszülősök nem csak a pénztől, hanem a kirekesztettségtől is szenvednek. Az országban tabu övezi a szegénységet és az elvált nőket is, egyre kevesebb számukra a munka, gyermekeiknek pedig a lehetőség ez szebb jövőre.

 

„Ez igazságtalan. Hihetetlenül nehéz ebben a környezetben gyermeket nevelni” – panaszkodott Ikeda.

 

Az érintett anyák többségének már az fejlődés lenne, ha normális életet tudnának élni. Amíg azonban a társadalmi létra legalján vannak, addig erre szinte semmi esély. Sokan közülük két munkahelyen dolgoznak, hogy egyáltalán enni tudjanak adni a gyerekeiknek.

 

A jelenlegi kormány igyekszik segíteni az anyákon, Abe Sinzo miniszterelnök nemrég bejelentette, hogy 2019-ben megemelik a forgalmi adót, a bevételből pedig társadalmi projekteket, például ingyenes óvodákat fognak finanszírozni. Eközben viszont az idősebb generációt is támogatniuk kell, ami óriási összegeket visz el a költségvetésből.

 

Néhány településen az önkormányzatok helyett a jótékonysági szervezetek próbálnak tenni valamit a gyermekszegénység és a bántalmazások ellen. Japán árvaházainak többségét a második világháború után hozták létre azoknak a gyermekeknek, akik elveszítették a szüleiket. Ma az itt élők 60 százaléka azért kerül be, mert szüleik elhanyagolták, vagy bántalmazták őket.

 

A segítség ellenére sajnos az árvaházakban felnőtt gyermekeknek – mint sok helyen a világban – rosszabbak a lehetőségeik egy normális életre, mint családban nevelkedett társaiké. Mindössze 12 százalékuk tanul tovább valamilyen felsőoktatási intézményben, míg ugyanez az arány az összes végzős között 52 százalék.

 

Japánban sajnos az is problémát jelent, hogy a szegény családok nem mernek segítséget kérni az őket övező szégyen miatt. Tokióban például a segítő szervezetek titokban visznek nekik élelmiszert, hogy a szomszédok előtt ne kerüljenek kellemetlen helyzetbe az anyagilag nehéz helyzetben lévő családok. Amíg ez nem változik meg a japán társadalomban, addig az egyszülős anyáknak sem lesz jobb az életük.

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload