A legszebb üzenet, amit elvált nő írhat a férjének

February 10, 2018

Gyönyörű üzenet kezdett terjedni nemrég a Facebookon, amit az elvált Annamária osztott meg, hogy kifejezze volt férje iránti érzéseit. Bár a válás szóról sokaknak a veszekedés és a gyűlölködés jut eszébe, Annamária sorai bebizonyítják, hogy ezt máshogy is lehet.

 Annamária szeretné megmutatni, hogy nem csak gyűlölködve lehet elválni. Illusztráció: Unsplash

 

Annamária azt is elismerte: egyáltalán nem hivalkodásból írta a sorokat, de azt sem gondolja, hogy szégyellnie kellene, ami velük történt. Mindamellett, hogy szeretett volna méltó módon elköszönni a férjétől, és ezt úgy megtenni, hogy az ismerőseik is közvetlenül értesüljenek a válásukról, még egy dolog vezérelte.

 

„Annyi iszonyú válást néztem végig az utóbbi időben, hogy úgy érzem, meg kell mutatnom, hogy így is lehet. Sürgősen hozzáteszem, hogy nem vagyok különb, mint te, sem én, sem a férjem. Egyek vagyunk a hétmilliárdból, mi is törtünk szét kristályvázát a kertben, és estünk egymás torkának végtelen apróságokon. De most nem ez számít, már nem számít; csak a szépre emlékezem, és csak szeretet van a szívemben”- tette hozzá. 

 

„Ha ez az írás egyetlen szörnyű válást megszelídít, és így egyetlen közös gyerek lelke kevésbé roncsolódik, akkor már azért is megérte megírnom. Sokak óriási tévedése, hogy azt hiszik, a párjuk vagy a körülményeik miatt nem tudnak szépen elválni. Ez nem igaz. Mindenkinek csakis saját magával van feladata. Senki nem gátolhat meg téged abban, hogy Ember maradj, minden körülmények között. És ha ebben engem nem tartasz hitelesnek, hadd idézzem búcsúzóul Teréz anya ezzel kapcsolatos szavait: „Ha mindenki felsöprögetne a saját háza előtt, tisztaság lenne a világban.”

 

A levelet az ő engedélyével tesszük közzé:

 

„Drága Férjem!

 

Ma utoljára szólíthatlak így, mivel holnap délután háromkor hivatalosan is elválunk, tehát megragadom ezt az utolsó lehetőséget. Azért írok neked, hogy köszönetet mondjak. Mindenekelőtt köszönöm, hogy eljöttél arra az első randira, 2004. július 1-én a Nyugati pályaudvar elé.
Köszönöm, hogy 13 évig a Társam voltál mindenben. Köszönöm, hogy olyan őszinte és mély kapcsolatot alakítottunk ki, amiről mindig is álmodtam. Köszönöm, hogy mindig, minden lélekrezdülésemről beszélhettem neked, és legfőképp köszönöm, hogy minden lelki viharomat megértéssel és szeretettel fogadtad és hallgattad.

 

Köszönöm Neked, hogy létezel; hogy személyedben egy olyan tiszta lelkű férfit ismerhettem meg, akire mindig számíthattam, aki soha nem hagyott engem cserben, akkor sem, amikor úgy éreztem az egész világ összeomlik körülöttem, és köszönöm, hogy akkor is hittél bennem, amikor senki más nem hitt – a te kezed mindig ott volt a közelemben, hogy ha szükségem van rá, megkapaszkodhassak benne. 

 

Csodálatos 13 évet köszönhetek neked, és a legnagyobb ajándékot, amit két egymást szerető ember adhat egymásnak: a gyermekeinket. Tudom, hogy mennyire fontosak neked a kislányaink, és azt is tudom, hogy amikor Te neveled őket minden második héten – nem bírtam volna elviselni a gondolatát, hogy hétvégi apukává avanzsáljalak – akkor a legszeretetteljesebb gondoskodást adod a lányoknak, amit csak ember adhat, hiszen születésük óta ugyanannyira kiveszed a részed a gyereknevelésből és az összes teendőből, amivel az érkezésük járt.

 

Annyi mindenért hálás vagyok, hogy oldalakat írhatnék tele azzal a sok mindennel, amit közösen átéltünk; hálás vagyok, amiért minden műtétemnél az ágyam mellett kuporogtál, és nem csak egy röpke órára, hanem éjjel-nappal. Hálás vagyok az átbeszélgetett éjszakákért, a türelmedért, amivel a sok-sok változásom elviselted, és azért, hogy úgy adtál biztonságot, hogy mégis mindig hagytál repülni.

 

Igen, rengeteg változáson mentem keresztül az elmúlt években, testileg és lelkileg egyaránt. Más irányba indultam, és a házasságunk egyik alappillére már nem volt tovább tartható, hiába próbáltuk megmenteni szakember segítségével és minden egyéb lehetséges módszerrel. 
Tudom, hogy mi kihoztuk a lehető legtöbbet a kapcsolatunkból, és örökké hálás leszek neked életem e meghatározó szakaszáért. Boldog vagyok, hogy Veled tölthettem, és szívből kívánom Neked, hogy találd meg azt a társat, aki minden szempontból kiteljesít téged! 


Tudom, hogy együtt fogunk izgulni, amikor a lányaink érettségiznek, együtt bőgünk majd az esküvőjükön és együtt szaladgálunk majd fel-alá a kórházi folyosón, amikor az unokáink születnek. 


Szép lesz, és ugyanazt a szeretetet fogom érezni irántad, mint amit most érzek. Mert az igazi Szeretetnek nem létezik ellentétes érzelme; az igazi szeretet nem tud átcsapni gyűlöletbe vagy haragba; mivel az igazi szeretet az egón, az elvárásokon és a feltételeken túl van, tehát nem kell táplálni, és nem is lehetséges kioltani.

 

A szívem ablaka bezárult, de a lelkem ajtaja mindig nyitva áll előtted. Bármikor számíthatsz rám.


Vigyázz magadra nagyon!

Anami

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload