Levél a lányom tanárjának egy egyedülálló anyukától

May 24, 2018

 

 

Előfordult már veled is, hogy úgy érezted, bármit csinálsz, nem vagy elég jó? Hogy néha azt gondolod, a gyerekeid látják a kárát annak, hogy nem tudsz teljesíteni egyszülőként? Egy amerikai anyukával éppen ez történt, amikor a lánya nem tudta befejezni időre a házi feladatát. Ő viszont nem esett kétségbe, ehelyett levelet írt a gyereke tanárának. Mi pedig – azon kívül, hogy ezt most megosztjuk veletek – csak egyetérteni tudunk a benne leírtakkal.

 

 Illusztráció: Pan Xiaozhen/Unsplash

 

Kedves Tanárnő!

 

A múlt héten írtam önnek egy üzenetet, melyben arra kértem, hogy a gyermekem kapjon egy nap haladékot, hogy megcsinálja az iskolai feladatát. Négy fejezettel már elkészült, de az ötödik még hátravolt. Ön megtagadta a kérésemet, és arra hivatkozott, hogy a lányomnak egy egész hete volt elkészíteni a házi feladatot, és meg akarja tanítani a helyes időbeosztásra.

 

Én viszont nem tudok szabadulni a haragtól, amit érzek. Először sokáig azon gondolkoztam, mit csinálok rosszul és miért haragszom ennyire egy ilyen apró ügy miatt. Aztán eszembe jutott, hogy egy elvált, háromgyermekes anya vagyok, aki megpróbálja a lehető legtöbbet kihozni abból, amije van.

 

A lányom azért nem csinálta meg időben a házi feladatát, mert – ha őszinte lehetek – elbuktam anyaként azon a héten. Nem segített senki: nem volt ott a férjem, nem volt dadus, nem voltak ott a barátaim. Önnek valószínűleg fogalma sincs, milyen a gyermekem iskolán kívüli élete, ezért most elmondom. Tekintsen be egy egyszülős család mindennapjaiba, és ha megtette, hagyja békén a lányom.

 

A három gyerekem életében két otthon van és otthononként egy szülő. Kétségbeesett, reggel hat órás telefonhívások is vannak benne, amikor a két pólóját és a sárga hajpántját keresi, mert azt kell vinni az iskolába, és azt hitte, az apjánál van, de kiderült, hogy nálam. Aztán jön a délelőtt fél9-es üzenet, hogy nálam van-e a matekkönyve. Majd amikor kiderül, hogy igen, sírva fakad, mert rájön, hogy nem tudja időben visszavinni a könyvtárba. A dolgaikat állandóan hurcolniuk kell, és még a legjobb titkárnő sem tudná észben tartani, mi merre van.

 

Az esték is kaotikusak tudnak lenni. Gondoljon bele, milyen, amikor három gyerek veszekedik az anyja figyelméért, közben pedig még házi feladatot is kellene írniuk. A lefekvés sem különbözik, általában szobáról szobára futkosok, hogy mindenkit megölelhessek, puszit adjak, vizet vigyek. Ettől persze reggel hullafáradt leszek, és megint elfelejtek dolgokat, mint a matekkönyv vagy az ebéd.

 

Amikor az első gyereknek próbája van, vagy késői edzése, a második és a harmadik gyereknek is el kell jönnie, mert nincs, aki otthon maradjon velük. Ez azt jelenti, hogy mindig későn érünk haza, kevés időnk van vacsorázni és kevesebbet tudnak pihenni – mindegy, melyik szülőnél vannak épp.

 

Mindannyian a legjobbat akarjuk a gyermekeinknek és állandóan a tanulságot keressük, akárhányszor nem ír meg egy házi feladatot vagy rossz jegyet kap. Szétszórtak vagyunk, és majdnem mindenhonnan elkésünk, nekünk a káosz a normális. De ezek vagyunk mi: egy család, akik támogatják egymást. Az életünk tele van nevetéssel, őszinteséggel és saját magunk keresésével. Minden nap megpróbálunk jobbak lenni és megtanultunk együtt élni a kudarcokkal is. Ha túl komolyan vennénk magunkat, összeomlanánk.

 

Ezért amikor legközelebb odaadok önnek egy foltos, gyűrött papírt, amin azt kérem, adjon még egy napot a lányom házi feladatának, ne utasítson el azonnal. Tudom, hogy nem szabad minden egyes alkalommal engedményeket tennie, de próbáljon egy kicsit a mi szemünkkel is látni. Néha egész egyszerűen az én hibám, mert nem egyszerű az otthonomban gyereknek lenni.

 

Üdvözlettel,

Egy egyedülálló anyuka

 

 

 

 

 

 


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload