Levél a gyermeküket egyedül vállaló anyákat elítélőknek

July 2, 2018

Kedves Ismeretlen!

 

Találkozunk a közértben, a buszon, az utcán. Elmegyünk egymás mellett anélkül, hogy akárcsak egy pillantást is vetnénk a másikra. Véleményed mégis van rólam. Nem ismersz, de tudni véled, hogy kiállhatatlan, elviselhetetlen nő vagyok. Kétséged sincs felőle, hogy van valami olyan hibám, ami miatt senki nem marad meg mellettem. A leglényegesebb azonban, hogy megbocsáthatatlan bűnt követek el a család millió éves szentsége ellen.

 

 Illusztráció: Alex Pasarelu/Unsplash

 

Ha legalább elhagytak volna, nyugodtabb lenne a lelked, talán még sajnálnál is. Így azonban csak a felháborodásoddal szembesülök.

 

Bármilyen hihetetlen, nem úgy éltem le életem 33 évét, hogy végig az egyedülálló anyaságra készültem. Nyílván könnyebb lenne, ha úgy alakult volna minden, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Azonban keveseknek adatik meg, hogy meseszerű életük legyen. Lehet, hogy Te közéjük tartozol, legyél érte hálás.

 

Azt gondolod, hogy én, vagy a hozzám hasonlók nem örülnének neki, ha gondtalanul telnének a napjaik, ha nem kellene állandóan számolgatniuk a kiadásokat, lenne támaszuk, segítségük? Társuk?

 

Sajnos nem volt szerencsém. Nem mindenkinek adatik meg az álomkapcsolat. Lehet, hogy Te abban élsz, de sokan vagyunk, akiknek nem így alakult az életük.

 

Jobban elfogadnád, ha egy sarokban ülve sajnálnám magamat? Dönthettem volna így is. Én azonban az életet választottam, még ha szerinted ez hiba is volt.

 

Olyan korban élünk, amikor egy nőnek lehetősége van választani, eldönteni, hogy egyedül is szeretne-e édesanya lenni. Miért kellene lemondanunk az anyaságról csak azért, mert nem tudunk egy partnert felmutatni? Szerinted igazságos az, hogy csak azok élhessék át a szülőség örömeit, akik voltak olyan szerencsések, hogy találtak megfelelő párt?

 

Szerintem nem az.

 

A mai társadalom azonban semmit nem tesz azért, hogy ezt az igazságtalanságot kezelje. Ehelyett megvetést, kétkedést, kirekesztést kapunk. Jobb esetben szánalmat. Már, ha egyáltalán el merjük mondani a valódi történetünket. Mert inkább hallgatunk, hogy elkerüljünk a támadásokat.

 

Ha hiszed, ha nem, azért lettünk egyedülálló szülők, mert tudjuk, hogy elég erősek vagyunk ahhoz, hogy így is teljes, örömteli életet biztosítsunk a gyermekünknek.

 

Nem a nagykönyv szerinti, a társadalom által elfogadott életet éljük. Számunkra mégis ez az álomélet. Mert mi magunk építettük. Mert megküzdöttünk érte. Mert lehetőségünk volt ezt választani.

 

Mert tudjuk, hogy mennyi erő van bennünk. Ezt pedig senki nem veheti el tőlünk.

 

Te mit fogsz tenni, ha a lányod 5-10-15-20 év múlva úgy dönt, egyedül vállal babát?

 

Üdvözlettel,

Szilvia.

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload