Mennyit kérhetek a volt férjemtől, ha hivatalosan nem váltunk el?

October 4, 2017

Szerencsésnek mondhatom magam, mert amikor a férjemmel úgy döntöttünk, hogy különválunk, mindketten igyekeztünk dráma nélkül megoldani a szétköltözést. Nem is annyira magunk miatt – bár érthetően mindkettőnket megviselt a döntésünk – hanem a gyerekek érdekében. A fiam akkor ment iskolába, a lányom pedig harmadikos volt, pontosan tudtuk, hogy ez az időszak egyébként is megterhelő mindkettőjüknek, főleg, ha még ha azzal is meg kell küzdeniük, hogy apa elköltözik.

 

 Illusztráció: Rawpixel/Unsplash

 

A férjemmel abban is egyetértettünk, hogy egyelőre nem adjuk be a válókeresetet a bíróságon. Tudom, hogy ez furcsán hangzik, de a mindennapi kihívások mellett nem volt kedvünk hónapokat a tárgyalóteremben tölteni. Azóta már öt év telt el, de papíron még mindig nem váltunk el – és igazából azt hiszem, ez csak lustaságból alakult így. A családunk és a barátaink már megszokták, mi pedig azon szoktunk nevetni, hogy legalább javítjuk a házassági statisztikákat.

 

Egy dologban azonban így is meg kellett egyeznünk: ez pedig a tartásdíj összege. A két gyerek nálam maradt, a fizetésem viszont nem változott, úgyhogy arról szó sem lehetett, hogy a férjem semmivel nem járul hozzá a közös kasszához, és ezzel ő is egyetértett. A kérdés már csak az volt, mekkora legyen az összeg, amit havonta átutal a bankszámlámra.

 

Egyszerű matek – gondoltuk, de azért hamar kiderült, hogy ez egyáltalán nem olyan könnyű döntés. Először is ott volt a család. Az anyósom természetesen a fia védelmére kelt, és mivel én voltam az, aki először felvetette a válást, úgy gondolta, viseljem a következményeit, és érjem be kevéssel. A barátnőim persze arra biztattak, hogy próbáljak minél többet legombolni róla, amit viszont én nem tudtam megtenni – pontosan tudtam, hogy volt párom albérletet is fizet, így minden egyes forintot, amit a gyerekeinkre költ, a saját megélhetéséből veszi el.

 

A másik oldalon viszont ott álltam én, az egyedülálló anya, aki egyetlen fizetésből képtelen eltartani két iskoláskorú gyereket. Nem csak a szédületes iramban kinőtt ruhákra, cipőkre és elhasználódó könyvekre gondolok – ott voltak még a tanszerek, a töménytelen mennyiségű étel, amit a fiam egyetlen nap alatt képes eltüntetni és a családi programokról még nem is beszéltem. Egyszóval: kérnem kellett, nem is keveset. Közben pedig ott volt az állandó lelkiismeret-furdalás: meddig mehetek el, hogy ne a gyerekeim apjától vegyem el az utolsó falatot?

 

Az alkudozás hetei alatt nem tagadom, volt, hogy eszembe jutott, talán egyszerűbb lett volna mindezt egy válóperes ügyvédre bízni. Ő majd mond egy összeget, és ehhez tartjuk magunkat. De a döntésünk megmásíthatatlan volt: maradt a konyhaasztal és egy kockás füzet.

És hogy mit írtunk bele? Mindent. A közös költségtől a fűtésszámlán keresztül egészen addig, a fiam hány kiló húst eszik meg hetente. Na és persze a ruhákat, a cipőket, a mozijegyeket, az iskolai ebédpénzt – hiszen ezek mind olyan dolgok, amiket közösen kell vállalnunk. Figyelembe vettük azt is, hogy a gyerekek kéthetente az apjuknál vannak – és akkor bizony neki kell mélyebben a pénztárcájába nyúlnia. És volt még valami, amit nem lehetett figyelmen kívül hagyni: többet keresek a volt férjemnél. Mire jutottunk? Lehet, talán nem kellene elárulnom, de úgyis mindenki erre kíváncsi: a két gyerek után összesen 90 ezer forintot kapok havonta. Ha pedig extra költségek is felvetődnek, mint egy osztálykirándulás, vagy egy elromlott laptop, akkor szólok és a férjem abba is beszáll.

 

Hogy ez sok, vagy kevés, mindenki döntse el maga. Egy olyan családban, ahol minimálbérből élnek, minden bizonnyal rengeteg. Mi azonban úgy gondoltuk, ez a minimum, ami ahhoz kell, hogy a gyerekeink biztonságban és kényelemben nőjenek fel. És ki tudja: ha egyszer valamelyikünk mégis úgy dönt, hogy szüksége van a válási papírokra, még az is lehet, hogy többet ítél meg a bíró. Én viszont tartozom annyival a volt páromnak, hogy ne lehúzni akarjam, csak megosszam vele azokat a költségeket, amiket egyedül valószínűleg képtelen lennék viselni.

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload