Nehéz a kamaszkor? Hidd el, a gyerekednek még jobban az

November 22, 2017

 

Sokaknak, akinek kisgyereke van, eszébe jut az a pillanat, amikor szerda este nagyon fáradt és szeretne már menni aludni, esetleg még két emailt megválaszolni a munkájával kapcsolatban. A gyerek viszont azt kéri, hogy anya maradjon még vele olvasson el még egy mesét. Gyakran könyörög, hogy várja meg apa, amíg elalszik. A szülők kétféle dolgot szoktak csinálni. Az egyik szülő fogja magát és összeszorított fogakkal elolvas még egy mesét, simogatja a gyereket addig, amíg elalszik. A másik szülő sértődve kimegy a szobából, becsapja az ajtót, és közben a gyereknek hangosan ordítja, hogy „Kisfiam, nem gondolod, hogy az egész éjszakát veled fogom tölteni! Már hároméves vagy, tudnod kellene egyedül elaludni!”

 

Mit gondoltok, mi fog kamaszkorban történni ebben a két családban? A második esetet könnyű lesz kitalálni: a kamasz fiú bizony rá fogja csapni az anyukájára az ajtót és közben kiabál, hogy „Nem gondolod, hogy az egész vasárnap délutánomat veled fogom tölteni! Tudhatnád, hogy van fontosabb dolgom is!”

 

Az első esetben valószínűleg ilyen vitákig nem jutunk már el. Meg fog tudni egyezni a kamasz gyerek és a szülő is abban, mikor beszéljék meg a fontos dolgokat, mikor töltsenek időt egymással.

 

Vigyázzunk tehát, hogy mit mondunk, mert ennek következményei lehetnek, amelyek a kamaszkorban bizony csőstül rontanak ránk. A kamaszkor nem csak úgy váratlanul ér minket, hanem kiskorban alapozzuk meg.

 

Később már nehezebb ezeket a következményeket kijavítani, ezért sokkal könnyebb kiskorban rászánni azt a fél órát.  Amit akkor fél óra alatt meg tudunk javítani, amit fél órát meg tudunk oldani, az kamaszkorban heteket, hónapokat vesz majd igénybe. Ha egyáltalán sikerül.

 

Megszűnik a biztonság

 

Mivel az Egyszülős Magazinban ez a hónap a gyermekelhelyezést járja körül, így ma próbáljuk egy picit a kamaszkort ebből az irányból megközelíteni. Egyszülőség leggyakrabban válás, vagy haláleset következményeképpen jön létre. Bármelyikről is legyen szó, előfordulhat, hogy a család távol költözik a nagyszülőktől, anyuka és apuka is távol költözik egymástól.

 

Mi történik a válás után? A gyereknek volt addig egy otthona, ami valószínűleg változni fog.  Jó esetben ott tud maradni az egyik szülővel, ebben az otthonban, ahova született, „csak az egyik szülő költözik el máshova.” A gyerek számára a biztonság egyik faktora, a fizikai tér, a válás után meg fog változni.  A változásokkal az az egy baj van, hogy ha túl sok minden változik, túl gyorsan, akkor az a gyereknek a személyiségére, fejlődésére hatással lehet.

 

Az elhelyezés szóban már benne van, hogy egy másik helyre kerül. Ha meghallgatod a szót, mit mond?  „Valaki más őt elhelyezi” azaz, a gyereknek legritkábban van beleszólása abba, hogy ő hova kerül. Kénytelen alkalmazkodni, még akkor is ha ez neki nehéz.

 

Ha megnézzük a gyakorlatot, könnyen láthatjuk, milyen előnyökkel és hátrányokkal járhatnak a gyermekelhelyezések módszerei. A legtöbbször a gyermek az anyukánál marad, és kéthetente találkozik apával. Csakhogy ilyenkor negatívum, hogy apát ritkán látja, nincs férfi minta az életében. Ha pedig jön egy új férfialak anyukánál, vele érkezik a mostohaapa szituáció. Újabb ember, akihez alkalmazkodni kell.  

 

Mi ennek az elhelyezési mintának a pozitívuma? Stabil helyen marad a gyerek, nem változik a közege. A barátok megmaradhatnak, ahogy a megszokott szoba is. Megmaradhat az ismert napi rutin, ami különösen fontos a kamaszkorban. A gyerek szerencsésnek mondhatja magát, ha stabil helyen marad, és nem változik ez a hely.

 Illusztráció: Cristina Gottardi/Unsplash

 

Éppen ezért nagyon meg kell gondolni, ha valaki a válás után 200 kilométerre költözik a gyerektől. Ez egy óriási vállalás a szülőnek is, hiszen távol lesz a gyerekéről. Nagyon sok olyan gyereket látunk, aki hat -hét éves korában már ingázik. A szülővel töltött hétköznapok után az egyik szülőktől a másikhoz. A „láthatás” adott esetben ez több órás távolsági buszos utakat is jelenthet a gyerek számára.

 

Olyan elhelyezésről is tudunk, ami egy hét anyukánál, egy hét apukánál. Ennek előnye, hogy a gyerek látja mindkét szülőt, kapcsolatban lesz mindkettővel. Sőt, ha ügyes, akkor, amit az egyik szülőtől nem kap meg a páros héten, azt a másik szülőtől meg tudja szerezni páratlan héten.  

Mitől nehéz ez egy gyerek számára? Attól, hogy nem tud igazából gyökeret növeszteni.  Képzeljetek el egy tujafát, amit beültettek a kertbe. Szépen éldegél, növekszik. A gyökerei megnőnek és egyre nagyobb és nagyobb lesz a fa. Képzeljetek el egy másik a tujafát!  Az előzővel egyszerre vettétek meg, de nem tettétek be a kertbe. Egy cserépben tároljátok.  Egyik héten a ti lakásotokban van veletek, majd pénteken beteszitek a kocsiba és átviszitek egy másik lakásba.  Ez a tuja éveket tölt autóban. Jobb esetben órákat utazik autóban, rossz esetben kilométereket autóbuszon. Nézzétek meg, hogy a két fa közül melyik fejlődik szépen? Melyik az, ami zöldebb, ami egészségesebbnek látszik?

 

 Ugyanígy van ez a gyerekeknél is, hiszen nem tud gyökeret verni, ha minden héten valamelyik barátjától távol van.

 

Mik azok a buktatók, amelyekkel még szembesülnünk kell az 1 hét itt – 1 hét ott elhelyezésnél? Előfordulhat, különösen a kamaszkorban, hogy elég komoly érzelmi kilengések vannak az életükben. Ha éppen annál szülőnél van, akivel kevéssé bizalmas a viszonya nem tudja elmondani, ami történt vele - egészen egy hétig kell várni arra, hogy ezt meg tudja osztani valakivel.

 

Akkor is veszélyes az „egy hét itt egy hét ott” elhelyezés, ha nagyon különböző értékrendje van az anyukának és az apukának. Az egyik helyen nagyon lazán kezelik a szabályokat, a másik helyen túl szigorúak. A gyereknek nagyon nehéz lesz egyfajta viselkedést produkálni.

 

Ilyen esetben érdemes egyeztetni a szülőknek a minimum elvárásokról. Mi az, amit mindkét helyen megkövetelünk.  Mi az, amit mindkét helyen megengedünk.

 

A kilométerek harcában arra is gondoljunk, hogy ha a két szülői ház egymástól nagyon messze van, a gyereknek fárasztó lehet egy táskában élni. Ha valamit ottfelejtett az egyik szülőnél, akkor vagy nem tudja például megírni a leckét, vagy nem tud elmenni az edzésre. Nagy távolság esetében hajnalban kell azért kelnie, hogy Békéscsabáról Budapestre fel tudjon jönni. Reggel álmosan érkezik az iskolába. Ha dolgozat van, kevésbé tud koncentrálni.

 

Az alkalmazkodás művészete

 

Az elvált szülők gyerekének azért is nehezebb, mert állandóan viselkedik és alkalmazkodik. A szabályoknak való megfelelés viszont óriási időt és energiát vesz el tőle. Az iskolában a tanárokhoz alkalmazkodik, otthon az egyik mostohához. Jövő héten a másik mostohához, és az új testvérekhez. Ez picit olyan, amikor az Excel táblát túlterhelése lefoglalja a gépet és lefagy tőle az egész gép. Különösen elfárad a gyerek kamaszkorban, mert ellene dolgoznak a hormonok is.

 

Kamaszkorban persze nagy szüksége van a gyerekeknek szabályokra. Csakhogy kicsit másként, mint kiskorban. Nem annyira a szigorú és kőbe vésett szabályokra van szüksége, mint inkább kapaszkodó, útmutató jellegű szabályokra. A kamaszkor arról szól, hogy keressem a határaimat. Keresem az életem számára fontos, illetve kevésbé fontos dolgokat. Egy útkeresés, amihez nem árt, hogy ha adunk kapaszkodót. Nem árt, ha megmondja valaki, melyik útra ne lépjen, a többi közül hogyan válasszon.

 

Kamaszkorban a kortárscsoport szava is nagyon fontos. Figyeljünk az elhelyezésnél, hogy hová csapódik a gyerek. Figyeljünk oda, hogy a környéken milyen gyerekek vannak. Figyeljünk oda, hogy kikkel barátkozik. Különösen kitettek a kamasz gyerekek a drog kereskedőknek.

A kamaszkor a bizonytalanság kora is. Nagyon sok a próbálgatás, nem tudjuk, mi lesz jó, mi nem.  Érdemes őket megerősíteni, akármelyik szülőnél lakjanak, akárhol vannak elhelyezve. Érdemes megdicsérni őket, noha ilyenkor a legnehezebb. A jó tulajdonságaik kiemelése sokat segít a kamaszkorral való megküzdésben.

 

Ha lehet saját szobája a gyereknek, a kamaszkorban mindenképp segít. Jó, ha van mind a két helyen, de legalább az egyik szülőnél mindenképp legyen. Ha a saját tér nem is egy egész szoba, legalább a szobának egy lekerített része, saját kuckója legyen, ahol a saját fizikai terét berendezheti, alakíthatja. Legyen hová hazajönni, érezze otthon jól magát.  Alakítsunk ki egy olyan teret, ahol vágyik időt tölteni. Ha csak egy fotelre van lehetőségünk, akkor legyen övé egy fotel. Mert szüksége van arra, hogy beleszólhasson valamibe, hogy valamennyi szabad tere legyen, hogy érezze, a környezetében számít az ő szava.

 

Ha ezeket betartjuk, akkor talán nemcsak neki, hanem nekünk is könnyebb lesz az a rettegett kamaszkor.

 

 

 

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload