Neveltél már kamaszt? Akkor te egy igazi hős vagy

August 3, 2017

Neveltél már kamaszt? Akkor tudod. Még nem? Akkor majd meglátod. Másfél évtizeden keresztül becézgettél, szeretgettél, óvtál egy kis mókuskát, aki édes volt, mosolygós, fogta a kezedet és mindig adott puszit lefekvés előtt. Aztán elérkezik egy pillanat – vagyis inkább szépen lassan bekúszik az életetekbe – és mókuska agyában a feje tetejére állnak a hormonok. Ettől mókuska is fejre áll. És te is.

 

 Illusztráció: Jeremy Thomas/Unsplash

 

Persze elkezded bújni a szakirodalmat és segítséget keresel, hogy csinálják mások. És rájössz, hogy mások sem tudják, viszont ők is ugyanazokat a hibákat követik el, mint te. A szakemberek szerint ezeket a tipikus hibákat követjük el a leggyakrabban mi, szülők.

 

Mindig a legrosszabbtól tartasz

 

A kamaszt nevelő szülők fejében csak úgy cikáznak a rosszabbnál rosszabb forgatókönyvek: drog, alkohol, korai szex vagy mind a három ebben a sorrendben. Engedjük el a félelmeinket – tanácsolja Dr. Richard Lerner, a Tufts Egyetem pszichológusa. Mint az önbeteljesítő jóslat, úgy jelenhet meg az életünkben a mumus, amitől annyira tartunk. Egy vizsgálat szerint nagyobb eséllyel jönnek elő a negatívumok azoknak a gyerekeknek az életében, ahol a szülők ezt szinte „elvárták”. Lerner doktor azt tanácsolja: inkább koncentráljunk a gyerek érdeklődési körére, hobbijára, még ha nem is értjük teljesen. (Amire a mostani virtuális világban jó esélyünk van.) Ezzel új kommunikációs csatornát nyithatunk a gyerek felé és akár még tanulhatunk is valami újat.

 

Megpróbálod őket mindentől megvédeni

 

Ami persze természetes, hiszen szülők vagyunk. De, ahogy egy barátnőm mondani szokta, fájdalom nélkül nem lehet felnőni. Azokban a dolgokban, ahol már tud dönteni, hadd döntsön. Elmondhatjuk a véleményünket, de nem dönthetünk helyette. Istenem, de nehéz, amikor felnőttként, plusz harminc év tapasztalattal látod, hogy rossz irányba megy és legfeljebb jajveszékelhetsz, moroghatsz, kiabálhatsz vagy csöndben imádkozhatsz, de dönteni nem dönthetsz helyette. És nem is léphetsz, amikor neki kell lépnie. Néha rosszul lép – ahogy régen te is tetted. Ilyenkor – jó esetben – megtanul valami fontosat. Ahogy te is megtanultad annak idején. Ha rosszat lépett, ott vagy, hogy vigasztald és fogd a kezét, ha hagyja. Azt tudnia kell, hogy te mindig ott vagy, ha szüksége van rád. De nem biztos, hogy szükség lesz rá: lehet, hogy az ő megoldása még a tiédnél is jobb lesz és te vagy az, aki tanultál a helyzetből.

 

Ha legyintesz a nagyobb dolgokra

 

Lehet, hogy annak idején te is elszívtál egy jointot és emlékszel – vagy csak halványan emlékszel - pár alkoholgőzös éjszakára is. Ennek ellenére, ha azt gyanítod, hogy a gyereked is találkozott a droggal vagy az alkohollal, nem szabad szó nélkül hagynod, azonnal lépned kell.

 

Ha túl sokat vagy túl keveset fegyelmezed

 

Minden lépéséről tudni akarsz és mindenben meg akarod mondani a tutit. Vagy nem mersz rászólni, mert mi van, ha még jobban elvadítod magadtól. Ne tedd egyiket sem. Attól, hogy most ilyen „fura”, még a gyereked maradt. Eddig sem ültél a nyakán, hát most se tedd, de eddig is rászóltál, ha hülye volt, hát most se félj ettől. Meg kell tanulnia egyedül dönteni: hogy tegye, ha mindent te döntesz el helyette? Ugyanakkor korlátokra van szüksége, amikbe kapaszkodhat, hiszen még nem nőtt fel, akkor sem, ha másfél fejjel magasabb nálad. Rád vágja az ajtót, morog a telefonban és lusta, nemtörődöm – kétségbeejtő és reménytelen. De nem az. Mélyebben vagy az életében, mint gondolnád. Úgy néz ki, hogy a terhére vagy és látni sem akar, de ez sincs így. Vagy csak néha. A legtöbb tinédzser szeretne több időt tölteni a szüleivel. Ahogy eddig is, szánj rá időt még akkor is, ha egyébként már nem szorul rá: nem kell iskolába vinni, nem kell vigyázni rá és kitűnően elboldogul este egyedül is. De mégiscsak biztonságot ad neki, ha tudja, hogy ha kijön a szobájából végre, mert látni akar, akkor ott fog találni. Még ha kibírhatatlan is és nem látszik rajta, mégiscsak te vagy az a biztos pont, ahova abból az érthetetlen és izgalmas világból jó hazajönni.

 

Ha mindent a szakirodalomból akarsz kiolvasni

 

Bízz magadban, bízz az ösztöneidben és bízz abban a kapcsolatban, amit még mókuskával alakítottál ki sok éven keresztül. Mert a 44-es lábon csoszogó kamaszban azért ott van mókuska is. Persze, néha bepötyögöd, hogy „miért hülye a gyerekem?” és a 409 ezer találat közül próbálod megtalálni, hogy melyik a jó válasz. De elsősorban mégiscsak saját magadban bízz. Ott lesz az a válasz előbb-utóbb. Hiszen vannak pillanatok, amikor mégiscsak helyreállnak a dolgok, a gyereked beszélgetni kezd, te boldogan ejtesz ki mindent a kezedből – és milyen jól teszed! – és ilyenkor rájössz arra, hogy hiába nehéz dolog felnőni, mégiscsak egy gyöngyszemet neveltél.

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload