Nyílt levél a volt férjnek, aki nem fizeti a tartásdíjat

July 12, 2018

Van egy elvált brit anyuka, akinek elege lett belőle, hogy a férje nem fizet annyit, amennyit a törvény előír. Másokkal ellentétben azonban ő nem hallgatott, hanem nyílt levélben írta le, miért tartja ezt igazságtalannak. Nagy-Britannia messze van, de a problémák ugyanazok: egy elkeseredett édesanya levele következik.

 

 Illusztráció: Jon Flobrant/Unsplash

 

Bármennyit fizetsz, biztos lehetsz benne, hogy nem a nyaralásomra költöm. Nem a te pénzedből veszem a ruháimat, és semmiképpen nem abból finanszírozom a nagyon enyhe prosecco-függőségemet. Nem a nehezen megkeresett fizetésedből veszem a belépőt a fitneszterembe, és a betétszámlámra sem utalok belőle (ami egyébként nincs is).

 

Tehát amikor az Instagram és a Facebook oldalamon kutakodsz, és azt látod, hogy igyekszem hasznosan eltölteni a gyerekek nélkül töltött hétvégéimet, biztos lehetsz benne, hogy mindent a saját pénzemből állok. Leírom, hogy jobban értsd: minden fillér, amit a gyerekeink neveléséhez teszel hozzá, közvetlenül a gyerekeinké.

 

Két munkahelyem van, hogy az életszínvonalamat fenntartsam és kifizessem a számlákat a gyerekek után. Úgy tűnik, neked ezt túl nehéz felfogni. Nem jó helyen kopogtatsz, amikor azzal vádolsz, hogy túl sokat költök szórakozásra és emlékeztetlek rá, hogy nem fizetsz tartásdíjat.

 

Tehát mire megy el a pénzed?

 

Elismerem, egy része a lakáshitelre, azaz a házra, amiben a gyerekeid laknak 14 napból 11-et. Ez az otthonuk, amelynek költségei vannak. Remélem, egyetértesz velem abban, hogy szükségük van rá. És mik a következményei, ha ehhez nem járulsz hozzá? Olcsóbb otthon után kell néznünk egy rosszabb környéken, ami azt is jelenti, hogy új iskolát kellene nekik keresnem.

 

A pénzedből ruhákat veszek és mosópor. Iskolai egyenruhát, osztálykirándulásokat fizetek, sőt befizetem őket úszásórákra is, hiszen fontos, hogy tudjanak úszni. A fiunk futballedzéseit is ebből finanszírozom, nagyon jól megy neki, egyszer igazán eljöhetnél megnézni. Segít a születésnapi bulik megszervezésében, ahova a feleséget nem enged el. Ebből veszek nekik ajándékot is, amire szükség is van, hiszen hiába vitted el a lányunkat néhány órára az ötödik születésnapján, semmilyen meglepetést nem kapott tőled.

 

A pénzedből veszek nekik jobb minőségű cipőket, mert sajnos az olcsóbb lábbelikben vízhólyagos lesz a lábuk. Ebből fizetem a bébiszittert, amiről gondolom te is tudod, hogy nem ingyen van. Sőt, az iskola utáni foglalkozásokért is fizetni kell. Képzeld magad az én helyzetembe, és meglátod, hogy a tőled kapott pénz elengedhetetlen, hogy olyan életük legyen, amit megérdemelnek.

 

Szóval mennyit is kellene fizetned?

 

A brit törvények szerint egy gyerek után a heti bevételed 12 százalékát, két gyerek után pedig a 16 százalékát. Én csak annyit kérek, amennyit a kormány meghatározott. Se többet, se kevesebbet. Összesen 16 százalék: ez nem fog téged kilakoltatni az ötszobás házadból. Bárcsak elég lenne a fizetésem 16 százaléka ahhoz, hogy mindene meglegyen a gyermekeimnek.

 

Tudom, hogy az egyetlen dolog, amivel még hatalmad van felettem, a nem fizetés, vagy a késve fizetés. Biztos nagyon menőnek érzed magad, amikor öt nappal késel vele, mert tudod, hogy semmi nem tehetek ellene. Micsoda férfi vagy. Nem fizetsz rendesen, mert pontosan tudod, hogy senki nem tud róla, és mert a hatóságok semmit nem csinálnak.

 

A helyzet az, hogy a hatóságokat rendkívül egyszerű kijátszani. A különélő szülőknek rengeteg trükkje van erre: lehetnek vállalkozók, eltitkolhatják a bevételeiket, de még akár készpénzben is kérhetik a fizetést, hogy ne derüljön ki, mennyit is kapnak valójában. Te például nagyon ravasz vagy, hiszen minden fillért kifizetsz, amire köteleztek. A probléma azzal van, hogy sokkal kevesebb fizetést vallottál be nekik, mint amennyit valójában kapsz. Kihasználsz egy kiskaput, hogy anyagilag bántalmazd a gyermekeinket.

 

Biztos vagyok benne, hogy több tartásdíjat kapok, mint sok más egyedülálló anyuka, de miért kellene megelégednem a hamisan bevallott bevételed 16 százalékával, amikor több jár nekik?

 

A levelemet minden olyan egyszülő nevében írom, akik szerint a jelenlegi rendszer nem jó. A képviselőknek fel kellene ébredniük, és több hatalmat kellene adniuk a gyámügy kezébe, hogy kivizsgálhassa az esetleges családokat. Ez a probléma több ezer egyszülős háztartást érint. Ezt a harcot nem magamért, hanem a gyermekeimért vívom.

 

Semmi mást nem kérek tőled tehát, csak annyit, hogy valld be a teljes jövedelmet és az alapján fizesd a gyerektartást. Ez nem olyan nagy kérés. Teljesen mindegy, mi történt közted és a nő között, akit egyszer szerettél annyira, hogy gyermekeket vállaltál vele, attól még vannak kötelezettségeid. Csak azért, mert a volt párod már utálod, ne szenvedjenek a gyerekek.

 

Kedves édesapa, te, aki nem fizetsz tartásdíjat: haszontalan vagy és nem tudom, hogy vagy képes tükörbe nézni. Mindent megteszek, hogy olyan életet biztosítsak a gyerekeinknek, amit akkor kaptak volna, ha nem válunk el. Nem az ő hibájuk, hogy nem voltunk képesek együtt élni.

Az, hogy nem fizetsz, a saját szülői kudarcod. Pont olyan, mint amikor nem mész el a karácsonyi ünnepségre, pedig megígérted. Olyan, mint amikor nem mész el a fiaddal az imádott meccsre a közös hétvégéken, vagy amikor nem viszed el a lányunkat táncórára, amikor veled van.

 

Rossz apa vagy, de szerencsére még én itt vagyok nekik.

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload