Szülői elidegenítés: van olyan ország, ahol már büntetik

November 19, 2017

 

„Tizenkét évig csodálatos kapcsolatom volt a lányommal, de a válásunk után a volt feleségem szinte elviselhetetlen nyomást gyakorolt rá minden egyes alkalom előtt, amikor találkoztunk. Ez a gyermekemet érzelmileg annyira megviselte, hogy nem bírta tovább és egy e-mailben közölte, hogy ha lehet, soha többé ne találkozzunk. Azóta nem tudom, mi van vele. A fájdalmam elviselhetetlen. A rosszabb napjaimon már az öngyilkosság gondolata is megfordult a fejemben, de tudom, hogy nem tehetem meg miatta”.

 

 Illusztráció: Jordan Whitt/Unsplash

 

Az Angliában élő Robert története egyáltalán nem egyedi. Bíróságon végződő, elhúzódó és traumatikus válások után gyakran előfordul, hogy valamelyik szülő teljesen a másik ellen fordítja a közös gyerekeket. A statisztikák szerint sajnos ez nőkkel többször előfordul, ők hajlamosabbak arra, hogy érzelmileg zsarolják a kicsiket és teljesen elidegenítsék őket az apjuktól, még akkor is, ha korábban kifejezetten jó volt köztük a kapcsolat.

 

A pszichológusok már régóta ismerik az úgynevezett szülői elidegenítés szindrómát – angol rövidítése: PAS –, amelyet Richard Gardner amerikai gyermekpszichiáter írt le 1985-ben. Ennek lényege, hogy az egyik szülő minden eszközzel igyekszik befeketíteni a másikat, méghozzá úgy, hogy a gyermek maga is szükségét érezze részt venni ebben. Gardner szerint a gyermekeknél az ilyen abúzus felismerhető, ez pedig jelentősen megkönnyítheti a bíróságok munkáját a döntéshozatalban.

 

A brit belügyminisztérium alá tartozó békéltető és a családjogi bíróságokon a gyermeket képviselő szervezet, a Cafcass (Children and Family Court Advisory and Support Service) most egy forradalmi újítással kívánja elejét venni a hasonló eseteknek. Ha a próbaidőszak beválik, akkor a jövőben a válófélben lévő szülőket akár el is tilthatják gyermekeiktől, ha volt partnerük ellen fordítják őket.

 

Az elidegenítésnek több válfaja is létezik: akad, amikor a szülő „csak” állandóan rossz dolgokat mond a másik félről a gyerekeknek, de súlyosabb esetekben kifejezetten az a célja, hogy minden kapcsolat megszakadjon a kicsit és az édesapa/édesanya között. Az adatok sokkolók: 125 ezer vizsgált esetből körülbelül 11-15 százalékban van jelen az elidegenítés valamilyen szinten. Ez azonban hosszú távon hatalmas károkat okoz, a Cafcass ezért döntött úgy, hogy ha szükséges, a legvégsőkig is el kell menni, hogy megvédjék a gyerekeket.

 

Terveik szerint, ha hasonló esettel találkoznak, akkor először intenzív terápiára küldik a szülőket. Ha viszont ez sem segít, akkor meghatározott időre azt is megtilthatják, hogy náluk lakjon a gyerek. A legextrémebb esetekben pedig örökre eltilthatják a károkozó szülőt attól, hogy kapcsolatba lépjen a gyerekkel.

 

Sajnos a brit bírók is egyre gyakrabban találkoznak hasonló esetekkel. A The Guardian című lapnak egyikük azt mondta: meg kellett változtatnia a korábban elrendelt gyermekelhelyezési ítéletét, mert csak így találhatott újra egymásra a kisgyerek és édesapja, akit elmart mellőle az anya.

 

A szülői elidegenítést – ami nem azonos azzal, amikor a válófélben lévő szülők sértéseket vágnak egymás fejéhez a gyerek előtt – az ENSZ is pszichológiai bántalmazásként és családon belüli erőszakként tartja nyilván. Az Egyesült Államokban és Kanadában külön „szülői koordinátorokat” rendel ki ilyen esetekben a bíróság, hogy megpróbálják helyreállítani a kapcsolatukat. Mexikóban és Brazíliában büntetendő, ha valaki elidegeníti a gyerekét a másik szülőtől. Vannak olyan bíróságok, például New Yorkban, ahol felfüggeszthetik a gyermektámogatást, vagy éppen a gyerektartást miatta.

 

A tesztidőszakban – 2018 tavaszától – a Cafcass munkatársai új szabályzatot kapnak, melyek alapján intézkedhetnek, ha hasonló esettel találkoznak. A dokumentum azt is szabályozza, hogy a bíróságoknak mi a teendőjük ilyen esetekben. Ezekhez szorosan kapcsolódik egy orvosok és szociális munkások által kidolgozott 12 hetes terápia, amit elrendelhetnek a bántalmazó szülő számára. Ha ez sem működik, akkor pszichiátereket, pszichológusokat és mentális gondozókat is bevonnak, legvégső esetben pedig a gyermekelhelyezést is megváltoztathatja a bíró.

 

Magyarországon egyelőre hasonlón még nem gondolkoznak, bár a bírói ítélkezés kezdi felismerni a probléma létét és jelentőségét. A Kúria 17. számú irányelve például kimondja: a gyermek nevelésére való alkalmatlanságra vonható következtetés abból, ha a szülő a gyermeket el akarja idegeníteni a másik szülőtől”.

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload