Így váltottuk valóra három egyszülős kisfiú álmát

August 17, 2018

Ki ne szeretett volna gyerekkorában indiánosat játszani, vagy barangolni a vadonban, azt képzelni, hogy ő egy vadász, aki nagyvadat próbál becserkészni? Ha máshol nem is, sokunknak a falusi nagymamánál, vagy egy-egy táborban megadatott ez az élmény, ami a legtöbb gyerek fejében örökre megmarad. Az Egyedülálló Szülők Klubja Alapítvány és az ÖSVÉNY Oktatóközpont segítségével most három egyszülős kisfiú is megtapasztalhatta, milyen csodálatos tud lenni néhány nap önfeledt gyerekkor: Zoltán, Zalán és Botond indián- és barangoló táborban jártak.

 

 Zoli a Barangoló táborban járt. Fotó: ÖSVÉNY oktatóközpont

 

Az ÖSVÉNY oktatóközpont idén is öt különböző tematikájú táborába ajánlott fel több kedvezményes helyet az egyszülős kicsiknek, a legkülönbözőbb tematikákban. Van olyan, melyben a résztvevők játékos módon fedezhetik fel a természet szépségeit, a másikban a magyar hagyományokkal ismerkedhetnek meg, de szerveznek indián, valamint vadász- és túlélő tábort is. Ami közös bennük, az a természet, a kaland, a hagyomány, a játék és a kézművesség szeretete.

 

Egyikük, a hatodik osztályos Zoli a Barangoló vadász-és túlélőtáborba jutott el. A 12 éves kisfiú a nagymamájával él, és nemcsak a bizonyítványa jó, hanem néptáncversenyekre is jár. Nagyon szeretett volna cserkésztáborba menni, hiszen imád kirándulni és sátorban aludni, de sajnos ezt a nagymamája nem tudta kifizetni.

 

Zolinak így határtalan volt az öröme, amikor megtudta, hogy az alapítvány és a tábor vezetőjének köszönhetően egy hetet eltölthet a barangoló táborban. Hálából rengeteg képet meg is osztott velünk a rengeteg kalandról, amiben a fantasztikus nyaralás alatt része volt.

 

 A gyerekek a tábortüzet is nagyon élvezték. Fotó: ÖSVÉNY oktatóközpont

 

Hozzá hasonlóan életre szóló élményben volt része Zalánnak és Botodnak is, akik az indián táborba jutottak el. A 10 éves hallássérült ikreket édesanyjuk egészen kiskoruktól egyedül neveli, így nekik is az alapítvány és a tábor vezetője segített, hogy egy hétre elvarázsolja őket a rengeteg program.

 

 Fotó: ÖSVÉNY Oktatóközpont

 

„ Sosem voltam még indián táborban, ilyen messze és ott alvósban. Az én indián nevem Titokjáró volt. Kirándultunk és sokat énekeltünk a tábortűz mellett. Hallássérült vagyok, első nap mindenki kérdezte, mi az ott a füledben? Elmondtam mindenkinek, hogy az egy hallókészülék. Utána már nem kérdezték, megszokták. Jó programok voltak, Zoli bácsi is jó fej volt. Ha lehet, majd jövőre is el szeretnék menni. Köszönök mindent, az ikertesóm nevében is, mert ő nem szeret írni” – írta köszönőlevelében Zalán.

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload