Tíz dolog, amit minden egyszülős anyuka szeretné, ha tudnál

December 1, 2017

Néha meglepően tudatlanok az emberek, ha gyerekeket egyedül nevelő anyukákról van szó. Így gondolta ezt Andrea Arterbery blogger is, aki egy humoros posztban gyűjtötte össze a legfontosabb információkat. Ezekből szemezgetünk, és biztosak vagyunk benne, hogy 1-2 pontban te is magadra fogsz ismerni.

 

 Illusztráció: Unsplash/London Scout

 

Kímélj meg a sajnálatodtól

 

Attól, hogy hetente elmondod, milyen nehéz nekünk, még nem lesz könnyebb. Főleg, ha még azt is hozzáteszed, fogalmad sincs, hogyan oldanád meg, ha elhagyna a férjed. Szerintem ugyanúgy, mint mi: még az is lehet, hogy egész éjszaka fent lennél a síró kisbabád mellett egyedül, és reggel így is elindulnál munkába. Az egyszülős anyukák állandóan ezt csinálják, de attól még nincs arra szükségünk, hogy sajnálják őket.

 

Nem vagyunk boldogtalanok

 

Nem értem, sokan miért gondolják, hogy az egyszülős anyukák élete csak boldogtalan lehet. Az előítéletekkel szemben nem ülünk egész este a kanapén egy tál jégkrémmel az ölünkben, hogy egy romantikus filmen szipogjunk. Egyszer-egyszer persze akár még ez is előfordulhat, de a legtöbben ugyanolyan boldog és kiegyensúlyozott emberek vagyunk, mint te – aki valószínűleg szintén szokott rossz passzban lenni.

 

Nem akarom elmesélni a válásomat

 

Ahogy egyedülálló anya lesz az ember, hirtelen mindenki arra kíváncsi, miért hagyta el a férje. Hidd el, ha akarnám, elmondanám. Az egyszülős klubokban sem arról szoktunk beszélgetni, kinek hogyan alakult a magánélete. Nem véletlenül hívják magánéletnek – ez csak rám tartozik.

 

Nagyon kevés időm van

 

Ne sértődj meg, ha nem mindig veszem fel a telefont, vagy néha csak napokkal később írok neked vissza, vagy éppen hónapok óta nem láttál. Csak arról van szó, hogy két ember feladatait kell ellátnom, és nagyon kevés a szabadidőm. Sőt, sajnos gyakran kompenzálni próbálok a fiammal szemben, bár tudom, hogy ez helytelen. Annak viszont nagyon örülök, ha átjössz hozzám este egy pohár borral és beszélgetünk egy jót. Csak ne csodálkozz, amikor meglátod, mekkora rendetlenség van a lakásban.

 

Örülünk ám a meghívásoknak

 

Attól, hogy gyakran nem tudok elmenni a bulikra, még nem azt jelenti, hogy nem örülök a meghívásnak. De azt meg kell értened, hogy spontán nem tudok csak úgy elugrani valahova, hiszen a gyerekemet nem tudom eltüntetni. Ha viszont két-három nappal előtte szólsz, még az is lehet, hogy meg tudom oldani, hogy valaki vigyázzon a picire, amíg mi elmegyünk este valahova.

 

Meglepően jók a megérzéseink

 

Talán azért, mert kevés időnk van, vagy mert nincs kivel átbeszélni este a történéseket, kialakult egy szuper képességünk: percek alatt ki tudjuk szűrni, ha valaki gyanús, vagy hülyeségeket beszél. Akár a főnökünk, akár a volt partnerünk próbál minket átverni, elég hamar rájövünk. Nyugodtan fordulj hozzánk tanácsért ilyen esetben.

 

Nem létezik olyan, hogy túl sok segítség

 

Amikor a fiam nyolc hónapos volt és egész éjjel sírt, egy barátnőm felajánlotta, hogy átjön néhány órára, hogy legalább addig tudjak pihenni. Visszautasítottam, mert azt gondoltam, képesnek kell lennem megküzdeni minden nehézséggel. Mekkora idióta voltam! Ma már pontosan tudom, hogy ha valaki felajánlja a segítségét, akkor el kell fogadni, ez nemcsak a saját, hanem a gyerekem érdeke is.

 

Szeretjük a dicséretet

 

Egyszülőként egyedül vezetjük a háztartást, dolgozunk, neveljük a gyerekeinket, de ezt valahogy mindenki természetesnek veszi. Soha senki nem vereget minket hátba, hogy elmondja, milyen jól csináljuk. Pedig igazából néha jólesne egy kis elismerés, hiszen gyakran szuperhősök vagyunk. Esetleg legközelebb, amikor találkozunk, dicsérd meg a rendet, vagy az új frizurámat, ha végre eljutottam fodrászhoz, nagyon jól fog esni.

 

Nem akarunk mindenáron randizni

 

Nem tettünk le arról, hogy párt találunk, de ezt inkább bízd ránk és ne akarj mindenáron összehozni azzal a kedves egyedülálló apukával, akivel a múltkor találkoztál a boltban. Ha van megfelelő jelölted, előbb mondd el nekünk, még az is lehet, hogy szívesen megiszunk vele egy kávét. De kérlek ne kezdj magánakcióba, mert a randizás nekünk – már csak a gyerek miatt is – nem olyan egyszerű.

 

Imádjuk a gyerekeinket

 

Egyszer a kisfiammal sétáltam a parkban, amikor egy másik anyuka odajött hozzám és azt mondta: milyen nehéz lehet nekem, hogy a fiam mindig a volt férjemre emlékeztet. Azóta nem értem, miért gondolta ezt. A fiam a vérem, a gyerekem, akit bármilyen körülmények között szeretni fogok, és az sem érdekelne, ha naponta tízszer juttatná eszembe az exem. Arról nem is beszélve, hogy ez nem is szokott megtörténni.

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload